Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Szinnyei József: Egy állítólagos összetétel 1

4 SZINNYEI JÓZSEF. ben, hogy ha bonczoló késünkkel legapróbb ízeire vagdaljuk a szót majdnem mindig találunk itt vagy ott olyan képző-elemet, a melylyel a szétbonczolt szónak egyes apró ízeit azonosíthatjuk; s ha nem, akkor segítségünkre jön valamely lappangónak vehető képző. A szófejtegetésnek ilyen módja, ha kellő óvatosság és körültekintés nélkül alkalmazzuk, könnyen valóságos etymologizáló játékká fajúihat, azért csinnyán kell vele bánni. Az eszmél szót sem akarom tehát mindjárt apró ízekre szedni,, hanem azt vizsgálom, hogy az alapszónak vett esz (= ész) után következő rész, a -mél így egészben véve képzőnek magyarázható-e. A -mél végű szavak között kettő van olyan, a mely az eszmél alakulására nézve fölvilágosítással szolgálhat. Az egyik: kegymél kényeztet, dédelget, gondosan ápol' (Moldvai csáng. MTsz.), a melyet a kegy ,svavitas, gratia' (MA.) szó származékának, tehát denominális képzésnek tarthatunk (vö. kegyes : 1. mitis, amabilis; gütig, freundlich; 2. comis, benevolus, benignus; gufrwillig, holdselig stb. NySz. ;. 1. kedves stb. MTsz.); arra ugyanis, hogy a kegy-et igének tartsuk, mint BUDENZ (MUSz. 10), a mord. kel'ge-,szeretni, megölelni' nagyon gyenge alap, míg ellenben a kegyes kétségtelen denominális származék, s e mellett a kégyetlen-t is annak kell tartanunk, továbbá a kegyelem és a HB-beli kegiggen is minden nehézség nélkül annak magyarázható. E szerint a csángó kegymél, mint a kegy szó származéka, eredeti értelme szerint így fogható föl: ,kegygyel (svavitas, gratia) működik' v. ,kegygyei ellát' v. ,kegyet tesz'; tehát a -mél képző olyan értékű benne, mint az -l ezekben: keresztel, meghálál, ölel, bűvöl, bájol; palástol, terhel, bérel; énekel, szól, cserél, csókol, tréfál. A másik, a melyre hivatkozhatunk, a becs, bocs szóból képzett becsmél (vö. el-bécsméll ,vitupero, vilipendo' NySz. és böcsmöl ~MTsz.). A köznyelvben' becsmérel nyilván ennek a továbbképzése és *bec$mélél-hől lett hasontalanítással, úgy mint: [sikálj *sikálol > sikárol, bélel > bérel MTsz., ffözgölj *főzgölél > főzgörél MTsz.,. [*sütköl, vö. sütkölőd-ikj *sütkölél > sütkörél, *mángolol > mángorol stb. stb. A Faludinál és Kresznerics szótárában előforduló becsmérez, böcsmérez úgy viszonylik a becsmél, böcsmél-hez, mint pl. fincároz a fincálhoz (MTsz.). A NySz.-béli becsméll akár a becsmérel változata is lehet ugyan, t. i. bé'csmérl-hől (becsmérli > becsméllijf de nem kell okvetetlen annak venni, mert hosszú ll-je független meg-