Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

MAGYAR 0 SZLÁV 0. 485 hatás következtében, járja, nem állíthatjuk a rutén funt-i'ól sem, hogy magyar eredetű, hanem a német pfund másának kell tartanunk. Van egyenes bizonyíték is arra, hogy a rutének Skfont kiejtést hallották a magyaroktól, mert az ennek megfelelő fant alak is ól a ruténeknél, még pedig SZABÓ szerint «Ung megyéből, illetőleg határától Mármaros felé», míg &funt alatt «Ungban van általános használatban». Én természetesen nem állítom határzoottan, hogy a rut.funt alaknak épen közvetlenül a németből kellett jönnie, a rutének átvehették akár a tótoktól is, a hol szintén funt-nak híjják a fontot. Áttérek a tót nyelvre. SZINNYEI ugyan nem tesz róla említést, de ha már sorra vizsgáljuk a bennünket körülvevő szláv nyelveket, miért hagynók el épen csak a tót nyelvet. Hadd tegyen ő is tanúságot arról, w-nak hallatszik-e a magyar o f Kiindulok HALÁSZ összeállításából(Magyar elemek az északi szláv nyelvekben) Nyr. 17 : 250. kk.) és készakarva figyelmem kívül hagyom MELicH-nek Szarvasról közölt adatait, mert ezek ellen esetleg kifogást tehetne valaki, hiszen MELICH maga mondja NyK. 25 : 288: «A nyelv ma már a műveltebbek ajkán meglehetős zagyva s nem kell erős tudomány, hogy az ember az ilyen mondatokat mi id'eme na városházu birtok v telekknihi obtekintuvat' megértse. «Átnézve HALÁSZ gyűjteményét, mindössze egy esetet találtam, a hol magyar o-val szemben u-t ejt a tót, a bugVa boglya szót. HALÁSZ ezt a szót csak ÜANKovszKY-ból ismeri, de megvan BERNOLÁK-nál is, csakhogy hibásan kereszt (f) áll előtte, mintha cseh volna. De valamint a szerb baglja nem bizonyítja, hogy a magyar o a-nak hangzik, úgy természetesen a tót bugVa sem bizonyítja a magyar o U-B természetét, hanem amaz egy magyar dialecticus baglya-hói lett, emez pedig egy magyar buglya alakból, a mely, az új Tájszótár tanúsága szerint, egyebek közt Hont megyében is él. Egyébiránt következetesen o-t találunk magyar o-val szemben, a mit egy pár példával hadd igazoljak : batorny: bátor, bojtár, bokréta, bosorka: boszorkány (1. HALÁSZ 535.1. és MELICH 292.1.) dohán, dolmán, fáfol (HALÁSZ 553.1. pótlások közt), gomba, gombík: gomb, homok, kinozif : kínoz, koc, kocis, kofa, komondor, kompa: komp, kondás, kont, kont', konfik: konty, kopov : kopó, korheV kostos, oláh, orgazda, pon'va, rojta : rojt, siator: sátor, tátos, tok (hal), topánka, varos, verbunkos. Nem soroltam föl minden szót, a melyet HALÁsz-nál találtam, mert nem akartam a kétes esetek megvitatásával megakasztani a tárgyalást. Inkább fölemlítek még egy pár HALÁsz-nál ki nem mutatott íbnt, funt: mérleg (Sopron m. Nyr. 12:382; Velencze Hermán O. Halászat K.). Azonkívül ott találunk még egy pompás szólásmódot: Megvagyunk, mind a zsidó funtja: félig-meddig (Tamási Nyr. 21 : 526.)