Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

484 ÁSBÓTH OSZKÁR. él a magyar bársony-nak szorosabban megfelelő, meg nem szlávosodott harson alak is (1. CSOPEY szótárában : hárson, harsan bársony), a melyet CSOPEY átírásában bársan-nak volna írandó, ha CSOPEY harsan-t ír helyette, akkor ez egyike a sok tollhibájának. Itt nem keletkezhetett az u úgy mint a, puha r, bíztus, lapusístyj (az ékkel ['] a hangsúlyos szótagot jelölöm) alakokban, mert barsún az utolsó szótagon viseli a hangsúlyt. Ha SZINNYEI példáihoz hozzá is vesszük, a mit még CSOPEY szójegyzékéből kiböngészhetünk, a bugára, caturna , 'katuna és suritlavdti «szorítani» szókat, az mind olyannyira elenyésző kis számot ad ahhoz a 71 szóhoz, a melyben a vagy o-t találunk magyar o helyett, hogy már ez a számbeli arány is a legnagyobb óvatosságra int. Fölötte érdekes SZABÓ egy megjegyzése, mert fején találja a szeget. «Katuna, azt írja nekem, rendes alak, bár van kátana is használatban. A volt munkácsi főszolgabírót azonban: Katona Sandár-nnk nevezte a rutén nép, de a Katona családnevet nem hangsúlylyal mondta, csak a keresztnév sá'n szótagját hangsúlyozta erősen.* Ha hinni akarunk SaABÓ-nak és azt hiszem hihetünk neki, mert személye és közlésének módja egyaránt bizalmat keltő, a rutén nép, ámbár a magyar katona szóból katuna (és . kátana) alakot csinált, egészen jól hallja, hogy a magyar katona szó azért máskép hangzik és a tulajdonévben a hallott hangokat iparkodik is híven visszaadni. Ez az iparkodás természetesen nem fog teljes sikerre vezetni, azért aligha pontos SZABÓ írása, mikor a Katona szóban tiszta •o-t ír, míg a Sá'nddr névben a-val írja a mi o-hangnak megfelelő rutén hangot. Igen valószínű, hogy ha magában ejtené a rutén a Katona nevet, a magyar hangsúlyozást is megőrizné, míg a katuna-kátana közös név az utolsó szótagon viseli a hangsúlyt, nyilván mert más szók analógiája nem csak a szók hangzását, hanem hangsúlyozását is megmásította. SZABÓ, ezt az egyet nem lehet tőle elvitatni, egészen helyesen rámutatott, hogy egészen más eszközökhöz kell folyamodnunk, ha meg akarjuk azt tudni, mikép hangzik egy-egy magyar hang akár a rutének, akár ki másnak, nem szabad egy pár szóra hivatkoznunk, a mely nem tudni mikor ment át az idegen nyelvbe és nem tudni, miért öltött ilyen vagy olyan alakot. Végre CsopEY-nél is ott találjuk a, funt szót a magyar eredetűek közt, csak úgy, a mint MUNKÁCSI-nál találtuk. Minthogy a magyarban a funt alak font mellett, úgy látszik, csak a Dunán túl,*) talán ujabb német *) Az új Tájszótárban a következő adatokat találjuk: Font (funt Soprony m. Nyr. 12:382; Rópcze mell. Nyr. 2 : 518; 20 : 366; Zala m, Kővágó-Örs, Eévfülöp Nyr. 19 : 48: Veszprém ni. Szentgál Nyr. 2 : 185. —