Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

MAGYAR 0 — SZLÁV 0. 483 A lopusu a lopuch lapú-bóTképzett lopusa gyűjtőnév egyes accusativusa, nem pedig egy képzelt Hopus locativusa! A lopus-ra, tehát jobb lesz nem hivatkozni. Már az itt említett kevés adatból is mindenki sejtheti, hogy a CsoPEY-nél található anyag nem egészen egyforma, nem tükrözteti egyvidéknek egységes nyelvét; olykor-olykor fölvesz egy-egy egészen más nyelvjárásba való szót, egy-egy szót GOLOVACKIJ népdalgyüjteményéből ír ki, átírása sem következetes. Jellemző e tekintetben a pohár czikk, a hol pohár, puhar és paltár alakot találunk egymás mellett, bizonyosan SZINNYEI nem nagy örömére, mert ugyan mit következtessünk elannyira tarka alakokból a magyar o kiejtésére ? A ki azonban ismeri a rutén nyelvet, az igen könnyen eligazodik e tarka alakok között: a pohar-b&n nyomban fölismeri az irodalomban dívó írást (1. CSOPEY szótárában a pogar a—g /j-nak hangzik a kisoroszban — vagy GÁSPÁR-CSOPEY II. olvasókönyv Bereg-Ug. Marm. m. rutén) 1889. 15. \. pogar öv többes genitivus), a pohár-hsai megtalálja a pohar-nak, illetőleg pogar-nak írt szónak legelterjedtebb kiejtését, a mely egyúttal CSOPEY kiejtése is, a puhar alak pedig, a melyet CSOPEY egy .népdalból idéz, oly vidékre vezeti, a hol hangsúlytalan o: u-nak hangzik! Mielőtt erre a kérdésre rátérek, hadd igazoljam SZABÓ szíves közléséből, hogy a puhar ejtés minálunk csak olyan ritka, mint a biztus, lapusistyj-íéle. «A puhar alakot (14 ember próbájából) csak egy Mármaros felső verchovinai tanítványomtól hallottam ; azonban ez is csak az én figyelmeztetésemre vélt visszaemlékezni a pahá'r rendes alak mellett erre az alakra is-» A tünemény megvilágítására hadd hivatkozzam OGONOWSKI Studien auf dem Gebiete der ruthenischen Sprache czímű, 1880 Lembergben megjelent munkájára, a hol a 43. 1. számos példát találni arra, hogy a hangsúlyozott szótag előtt és után egyaránt u-\á változik bizonyos vidékeken az o. A szabályt magát OCONOWSKI így formulázza: «Háufiger sinkt unbetontes o im nordklr. und rothruss. Dialectezu y herab» — az yiti czyrill betű és M-nak olvasandó. A «rothruss» magyarázatát OGONOWSKI a 18.1. adja, ebből mindenki láthatja, hogy a vörös orosz vagy «tulajdonképeni rutén» nyelvet (die eigentliche ruthenische Mundart) egyebek közt a a mi oroszaink is beszélik, hogy tehát hangsúlytalan o-nak M-ba való átmenetele előfordulhat a mi ruténeinknól is, csak hogy a mit a puhar elterjedéséről mondottakból is kitűnik, kis területre vagy területekre szorítkozik. Hátra van még a barmn szó, a melynek w-ja ép úgy magyarázandó, mint a fönt tárgyalt horváth-szerb barsun-é hiszen a ruténben az -un képző ép olyan gyakori, mint a többi szláv nyelvekben. De barmn mellett