Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

48r> ÁSBÓTH OSZKÁR. Puscu koíia va stavu A kim po lopusu. GOLOV. II, 443. A magyar lapos rutén mása, összevetve a sok hasonló esetet, a melyet CsopEY-nól találunk, alig lehet, CSOPEY kiejtése szerint, más, mint lapas, a lopus-b&n nem csak az us föltűnő", hanem az első szótagban mutatkozó o egyenesen érthetetlen. E mindenképen érthetetlen lopus után következik lapusistyj és lapusistyj melléknév, a melyben ugyan o-t nem találunk már az első szótagban, de igenis a lapusistyj-ben a magyar o-t rendesen helyettesítő a-t, úgy hogy ez az alak is feltűnő; a mellette álló lapusistyj alakba a magyar a-nak rendes megfelelőjét az a-t találjuk az első szótagban, magyarázatra szorul tehát csakis az itt is mutatkozó u az s előtt. Ha ez nem sajtóhiba, akkor ép úgy magyarázandó, mint az elvétve hallható biztus w-ja, a melyre a mint mondtam rátérek még a puhái' fejtegetésénél; itt még csak azt jegyzem meg, hogy a hangsúly az *-n van. Én azt mondtam, hogy a lapusistyj w-ja lehet sajtóhiba is — erre okom volt, mert maga CSOPEY a 2 évvel később megjelent szótárában csakis laposistyj alakot hoz föl, a mi az o értekezésében lapasistyj-nek felelne meg és SZABÓ is csak ezt a kiejtést ismeri, pedig a és u a gyors írásban könnyen összefolyhatnak. De hagyjuk a tovább képzett szót és nézzük magát a lapas lopus tőszót, ne akadjunk fön még a lopus o-ján sem, fogadjuk el a lojms alakot a lapas mellókalakjának, a mely talán más vidéken, más nyelvjárásban járja, mi következik belőle ? Csak nem az, hogy a magyar o-t a rutén hol a-nak (lapas), hol «-nak (lopus) hallja ? Mert ha ez következik belőle, kérdem, ugyan hogy beszél a magyar ember arra a rutének felé, majd így majd ugy ? vagy van a rutén nyelvhatáron magyar a-s ós u-s tájszólás ? A biztus-n&k is bajosan volt elhinnünk, hogy az u-t a magyartól kapta, hát a lopus-ntik, a mely mellett ott van a rendes hangtani megfelelést tükröző lapas! No de én egyáltalában nem hiszek a rutén lopus-bem, ámbár ott találom CSOPEY szótárában is a «lapos, lapály» jelentéssel, mintha CSOPEY ezt a szót csakis abból az egy helyből kikövetkeztette volna, a melyet a lopus igazolására GOLOVACKI rutén nepdalgyüjteményeből idézett! Peiig azta helyet kegyetlenül félreértette ós a kiírásnál még egy értelemzavaró tollhibával is elferdítette. Kiírom az egész versszakot, úgy a mint GOLOVACKi-nál találni: Puscu kona vo otavu, A kon po lopusu : Hej, kto ljubit éuzu zenku, DMko vozíme clusa. azaz: Bocsátom lovamat a sa"júba, A ló pedig a lapú közé: Hej, a ki szeret más feleségét, Annak az ördög elviszi a lelkét.