Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

MAÖYAE 0 SZLÁV 0. 47.7 ia sokkal elterjedtebb rokonértelmű tunjav , tunya' hatásából megmagyarázni. Látni való, hogy SZINNYEI nem ok nélkül hagyta el MUNKÁCSI több példáját. De hogy a legkisebb szemrehányást se lehessen nekem tenni, mintha én tudva elhallgattam volna előttem ismeretes eseteket, a melyekben magyar o helyett a déli szláv nyelvekben u-t találunk, kiírok még négy esetet MUNKÁCSI értekezéséből, a melyet ő a bevezetésben nem sorolt föl. Ezek & funt, funta: font, zumance: zománcz, tumpast: tompa és buiura : bútor szók. A 153. sz. alatt tárgyalt horvát-szlovén funt, szerb funta ellen valószínűleg mindenki azonnal kész az ellenvetésével, a ki figyelemmel kisérte eddigi fejtegetéseimet és meggyőződött arról, hogy magyar o-nak a déli szláv nyelvekben is o szokott megfelelni, azzal az •ellenvetéssel t. i., hogy a, funt, funta nem a magyar/o?ií-ból, hanem á német pfund-bó\ lett. MUNKÁCSI, az igaz, a németből való származás ellen azt hozza föl, hogy a déli szláv nyelvek annyira nem szeretik a szókezdő /-et, hogy a magyar font szót még csak átvették/-fel, de a német pfund-bó\ nem csináltak volna funt-ot, hanem '''pund-ot, sőt mi több, meg is találja «a szerbben* apund szót! Hogy nempu?id, hanem punt az illető szó, az csekélység, de hogy ez a szó nem amolyan közönséges «szerb» szó, a melyre hivatkozni lehetne, mikor az ember a déli szláv nyelvekről értekezik, hanem lauziczi szerb szó, az már nagyobb •baj. MiKLÓsicHnál, Fremdwörter, afunat czikk alatt «nsei-b. punt* adatot talált MUNKÁCSI és nem tudván, hogy ez annyi mint niederserb i s c h, azaz alsó-lauziczi szerb vagy úgynevezett szorb szó, átültette egy olyan nyelvbe, a melylyel az a lauziczi szerb nyelv nem is áll szorosabb rokonságban. De egész okoskodása alaptalan, mert akár hány német vidéken nem is ismerik az idegen eredetű szókban fejlődött és azért igen gyér pf hangot, hanem egyszerű /-et ejtenek helyette. Az erdélyi szászok is pl. következetesen /-et ejtenek pf helyén (nagy ritkán megmaradt a régibb p hang pl. píersch «pfsirich»), a német pfund nekik fand (gutturalis n-nel, az u: a megfelelés egészen olyan, mint pl. a hund: hand-ba,n). Tehát nincs is miért föltennünk, hogy a déli szláv funt: pfund-hól lett és mégis német eredetű lehet, csak az igen elterjedt funt kiejtést kell föltennünk a német szó számára és meg van oldva minden nehézség. Mert hogy a német f ép olyan könnyen megmaradhatott, mint a magyar /, azt természetesen MUNKÁCSI sem fogja tagadni. MUNKÁCSI egész, különben igen becses dolgozatán meglátszik, hogy csupán szótárakból és szójegyzékekből merített mindent, így megesett vele, e helyen az a furcsaság, hogy MIKLOSICH Fremdwörter in den slavischen Sprachen czímű értekezéséből vett 9 esettel akarja bebizonyítani, hogy «mennyire nem szeretik a déli szláv nyelvek a dentilabialis kemény spi-