Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

478 ÁSBÓTH OSZKÁE. ranst szókezdőül használni* és nem veszi észre, hogy MIKLOSICH ez értekezésében 69, mondd hatvankilencz/-en kezdődő idegenből került szláv szó van fölsorolva, a mely csaknem egytől-egyig valamely déli ezláv nyelVben is ismeretes !*) Azután nem gondolt MUNKÁCSI arra sem, hogy horvát-szerbben magában is fejlödütt régibb hv-bölf (v. ö. hvála '.fala, «hála, köszönet*), a mely messze elterjedt és az idegen f-en kezdődő szóknak nagyon is megkönnyítette a polgárjog megszerzését. Még csak arra akarok egy pár példát fölhozni, hogypf is /'alakjában kerülhetett a szláv nyelvekbe : a német pfand a lengyelben/imí, a melyből fantowac ige származott, a pfarre szóból az új szlovénben fára, pfarrer-böl fárar lett, pfeiler ófn. pfílári a lengyelben/íZar, pfennig a szlovén, lengyel és kisorosz nyelvben fenik. Nem tagadom, hogy MUNKÁCSI állításának, különösen ha a. legeslegrégibb szláv-német érintkezést tartjuk szem előtt, bizonyos mértékig igaza van, de messze túllőtt a czélon és olyan esetre alkalmazta a néhol mutatkozó /: p változást, a melyre alkalmazni nem lehet. Másrészt teljesen megfeledkezett a szó hangzójáról, a mely sokkal hangosabban bizonyítja, hogy funt szó német, mint hogy a kezdő / mássalhangzónak itt csakis a legkisebb bizonyító erőt tulajdoníthatnók. Következik a zumance «zománcz» szó ós társai. Ki kell írnom MUNKÁCSI [összes adatait, hogy kitűnjék, én vagyok-e hibás, ha nem értem, mit akar tulajdonkép ezzel az összeállítással. A 183. sz. alatt ezeket olvassuk: «z o m á n c z, zsománcz, zomalczos (RADVÁNSZKY lev. gyűjt.) — horv. Zumance, zumanac der dotter im ei, das gélbe im ei, leindotter, lumancast dottergelb FIL. ; szerb zumance id. POP. ; dalm. xomalcze : (olv. zomalce) VERANCS.» — A dalmát xomalcze-et elhagyhatjuk. MUNKÁCSI ugyan nem mondja meg, mit jelent, én meg hirtelenében nem nézhetek utána VAEANCSicsban, de ha mindjárt szakasztott annyit is jelent, mint a magyar zománcz, itt tekintetbe nem jöhet, mert o és nem u hangzik tőjében. De hogy a tojás székének, sárgájának vagy a róla elnevezett virág (leindotter «camelina sativa») nevének mi köze a zománczhoz, azt MUNKÁCSI elfelejtette nekünk megmondani. VuK-nál a tojás sárgájának különféle neveit találjuk: zumance, zumanac, zumanak, z'u* vance, zujce, £utac. Nem tagadom, hogy az egy zutac szót kivéve, a melynek zut «sárga» melléknévből való származása teljesen világos, e szók képzését nem könnyű megérteni, de annál könnyebb megérteni, hogy ha a zut szó sárgát jelent, a tojás sárgáját jelentő szók is egytőlegyig zu-n és nem zo-n kezdődnek, ha mindjárt akár milyen rejtélyes mó*) A horvát-szerb akadémiai szótárban az f-en kezdődő szók tárgyalása teljes 42 sűrűn nyomtatott nagy oktáv lapot foglal el, pedig hoszszább czikket alig találunk e betű alatt.