Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

476 ÁSBÓTH OSZKÁR. Maradt tehát mindössze SZINNYEI példáiból a horvát d'oput és a; szerb aldumas, a melyek w-ját nem tudom megmagyarázni: az előbbinél az u mellett föltűnik az első szótag o-ja is, az utóbbi mellett ott van az áldomás alak, a mely jóval régebben és sokkal nagyobb területről mutatható ki. Hátra vannak a többi esetek, a melyeket MUNKÁCSI a 70. lapon összeállított és melyeket SZINNYEI talán azért nem említett, mert maga sem bízott bizonyító erejökben. Egygyel már végeztem is a sor szó alatt (68. sz.), a hol kimutattam, hogy a sura nem ide tartozik, sura pedig csak tollhiba. A többi szók íme ezek: busia : hosszú, durunga : dorong, sunka: sonka, tutl'av: totyó és orgunas : orgonás. Az első, a busija, annyit jelent, mint a lat. ineidise, a ném. hinterhalt és az egyjelentósű török pusu-bó\ lett, semmi köze sincs a magyar bosszú -hoz. A durunga bizonyosan nem dorong-bői, hanem durung alakból lett, a mely az új Tájszótár tanúsága szerint, Somogyban, Balaton mellett, Baranyában és a Bácskában járatos (a Göcsejből durong alakot említ a Tájszótár). Csak úgy vagyunk a sunka szóval is, mely a sonka szó mellett használatos sunka alakból lett, ha ugyan magyar és nem német! A né^ metben schinke mellett több tájszólásban schunke alakot találunk, egyebek közt az erdélyi szászoknál is (schűnk) és maga a magyar sunka, — sonka is csak ilyen német schunke-m vezetendő vissza. Átugrom a rejtelmes tutl'av: totyó szót, hogy előbb végezzek az orgunas-s&l. Megjegyzem mindenek előtt, hogy MUNKÁCSI a 70. lapon helyesen írja a szót M-val, a 116. 1. JAMBEESSICH idézett orgonás egyszerű tollhiba. Hogy különben az u hogy kerülhetett a szóba, azt megmutatja egy futó pillantás, a melyet JAMBEESSICH szótárába vetünk, ott orgánum alatt azt olvassuk, hogy orgide, organicus alatt pedig : orgulass, orgunassf Ehhez hozzávehetjük még a szerb orguljar és a magyarországi szlovéneknél még most is élő orgulas szókat. Marad mindössze a tutl'av szó, a melyet MUNKÁCSI, nem tudom jogosan-e, a magyar totyó-ből származtat. VTJK csak a Szerémségből ismeri «trág» jelentéssel. A szlovénben van egy tiltást melléknév, a mely az jelenti: «1. schmollig, muckisch, sauersüchtig, 2. tölpelhaft» és egy tútati ige, a mely annyi mint «schmollen, nmeken*. De ha mindjárt biztosnak is vennők a tutl'av: totyó egyezést, nem volna nehéz az M-t köréből, többször használja (1. Slovenské Pohl'ady 12 : 198., 270., 58L. KOTT nagy cseh. szótárában (VII. k.) odomas alakot idéz KOLLÁR tót népgyűjteményéből.