Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

MAGYAK 0 SZLÁV 0. 475 -sítást), hanem fordítsuk hasznunkra azt a kevés, de becses útmutatást, a mit nekünk itt is ád. Térjünk tehát át az aldomasnik czikkre. Nem sok helyet találunk itt, mindössze négyet (tehát csak egygyel többet, mint a mennyit a fönt említett és e czikkben föl nem használt okiratból ki lehetett volna írni), színtelenek is mind az idézetek, de kettejök régibb időre vezet vissza, mint az áldomás szó alatt első helyen idézett okirat. Az első hely: Na to bise aldomasnici dobri ludi «erre áldomásosak (tanúk) voltak jó emberek» 1443-ból való ! Ha az okiratot magát utána olvassuk, itt is ugyanazzal a kifejezéssel találkozunk, mint fönt, hogy t. i. az áldomásosok elseje, főembere, imádságot mond «istenhez fohászkodik*) : i na to bise aldomasnici dobri Ijudi i prvi Simun sin Benedikov ki e na to boga molila. A második helyen idézett okirat, a melyből két hely van kiírva, 1451-ből való, de ámbár az aldomasnik szó benne háromszor is előfordul, kevésbbé érdekes, mert az okiratból csak annyi világlik ki, hogy az aldomasnik hivatalból tanúkónt szolgál ingatlan birtok akármilyen úton-módon való megszerzésénél. Az utolsó idézet 1581-ben latin betűkkel írt okiratból van véve, a mely alá az egyik hitelesítő glagolita betűvel kanyarította nevét. Ebből is csak azt tudjuk meg, hogy a törvény megkívánja az ingatlan birtoknak más kézbe való átmenetelénél az aldomasnik-ok jelenlétét. Egyenesen a törvényre történik hivatkozás egy okiratban, a mely az akadémiai szótárban már nincs fölemlítve ós mely 1465-ből való (1. Acta Croatica 77. sz.): na ne po zakoni tóga ladne ozlskoga aldo masniké.*) De ez talán elég is annak bebizonyítására, hogy az áldomás nem lehet valami új jövevény a horvát-szerb nyelvben. Egyen mind ez az érdekes adat nem változtat, azon t. L, hogy a mi szerbjeink a szót aldumas-nak ejtik. Hogy ennek mi az oka, azt ón nem tudom, de világért sem mernék erre a magában álló esetre hivatkozni, hogy a magyar o-nak •ít-felé hajló hangzását bizonyítsam vele. Ez ellen nem csak az a tapasztalatunk tiltakozik, hogy magyar o-nak a szerbben rendszerint o felel meg, hanem a rég időtől fogva meghonosodott horvát áldomás, a szlovén áldomás ós a tót oldomas is.**) . *) Ez adatokkal kapcsolatban újra fölhívom a kutatók figyelmét azokra az érdekes adatokra, a melyeket ALEXICS az oláh nyelvből hozott föl (1. Nyr. 16 : Ü59). Az aldámas szót egy 1636-ban Tergovistóben kelt iratból mutatta ki, áldomásivókat pedig, mert az oláh is tud ilyenekről,; mint hivatalos tanukról, egy már 1596 Prahovában írt okiratból említ: fostau si aldamaéarii : voltak áldomásozók is, mondja benne valaki a ki birtokát eladta. **) A tót oldomas ugyan sem BERNOLAKnál, sem Loosnál nem található, de KUKUCIN, a ki olyan pompás történeteket tud elbeszélni a tót nép 31*