Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

MAGYAK 0 — SZLÁV 0. 473 (áldomás), az ol. cukur (czukor), a rutb. cendbiztus (csendbiztos) stb. szintén hajlandók-e árpádkori átvételeknek tartani.* Látni való, hogy SZINNYEI olyan szókat akart itt összeállítani, a melyek régi átvétele ellen nyomós ok szól: a cukur szóról nem akarok szólni, de annyi bizonyos, hogy a csendbiztos egészen új szó, a «trinkgeld» pedig SZINNYEI fölfogása szerint egészen modern fogalom. Ebbe bele nyugodnám, hogy ha a szerbben az aldumas valóban «tringeld»-et, borravalót jelentene. De nem azt jelenti ám! Igaz, hogy VUK is «Trinkgeld»-del fordítja az aldumasce szót, mert csak ezt a származott szót hozza föl, de már az ó' magyarázatából*) is kitűnik, hogy nem arról a modern «tringeld»-ró'l van itt szó, a melyet bizony mi sem neveztünk volna el áldomás-nak, hanem valami patriarchális, régi időkből ránk maradt szokásról: Das Trinkgeld, was man Neugekleideten abforderte. De hogy a szerb aldumas nem jelent semmi mást, mint akár a mi áldomás szavunk, arról könnyen meggyőződhetünk, ha a bácskai szerbjeink közt járunk, vagy ha akár az akadémiai nagy szótárt fölütjük, a hol aldumas alatt ezeket olvassuk: «m. vidi aldumas. U nase vrijeme. Plati (u Slavoniji prodavac) nesto piti i to se zove aldumas. V. BOGISIC zbor. 424. azaz : «A mi időnkben. Fizet Szlavóniában az eladó) valami inni valót és ezt áldomásnak híjják.» Jobban le sem fordíthatjuk e helyen az aldumas szót, mintha egyenesen az áldomás szavunkkal adjuk vissza. Hogy azonban az ilyen «áldomás* nem új dolog, a rá szolgáló szó átvétele sem új, azt egy idegen nyelv sem mutatja olyan világosan, mint épen a horvát-szerb, pedig ott van a szászok álmdsch: áldomás szava, a mely már 1545-ből mutatható ki (1. JACOBI Magyarische Lehnworte im Siebenbűrgisch-Sachsischen. Programm des ev. Gymnasiums in Schássburg 1895. 8.1.).**) Még ennél is tovább követhetjük visszafelé az áldomás szót a horvát forrásokban, de már nem a Bácskában és Szlavóniában most hallható aldumas alakban, hanem a magyar áldomás-nak szorosan megfelelő áldomás alakban. Az akadémiai szótárban azt olvassuk e szó alatt, hogy a XV. század óta található, de már a XV. század első felében is, úgy látszik, már teljesen meghonosodott intézmény volt, az áldomás szó már akkor is alig lehetett új a horvát nyelvben. De nézzük az érdekes *) VÜK töröknek tartja a szót és jelentésre nézve az alvaluk, halvaluk szóval identificálja, magyarázatot és idézetet csakis az utóbbi szónál találunk. **) A magyar áldomás-hói valószínűleg nem egyszerre lett ainwsch, hanem előbb * álddnidsh, azután *aldmd$ch és csak így *álm#sch, úgy hogy bátran föltehetjük, hogy már 1545-ben sem volt új szó a szász nyelvjárásokban. NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVI. 31