Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

470 ÁSBÓTH OSZKÁE. hosszú hangsúlyos o eró'sen u felé hajlik, só't az ilyen ó-k egy része egyes vidéken egészen tiszta w-ba megy át. Ha ezt az u hangot mégis o-val írják az eredeti szláv szókban, az részben határozottan a többi szláv nyelvekre való tekintetből történik, régebben bizony épen nem volt ritka az Ú-B írás. írások, mint bug, gospud, spumnil, a régi íróknál sűrűn találkoznak a mai bog, gospod, spomnil helyében. Idegen szóban, mint a milyen a gumb szó, az egyszer bevett írás könnyebben megmaradhatott, mivel a többi szláv nyelvek nem adtak e tekintetben directivát. Egy nyelvben, a hol bog, kost, moj: búg, kúst, múj-nak hangzanak (1. MIKL. Vergl. Gram. I.

2 315.) egy eredeti gomb is gúmb alakot ölthetett, hogy amazokat mind a mellett következetesen o-val írják, ezt pedig rendesen M-val, az könnyen érthető dolog. Azt mondom rendesen, mert írják bizony o-val is, a mint PLETERSNIK szótárából látható, a hol gomb «gomb», gombár «gombkötő», gombasta igla, gombesnica«gombostű», gombié«gombocska», gombnica «gomblyuk» alakokat találunk. Ha a hangsúly az ó-ra esik, PLETERSNIK p val jelöli (gomb, gombást, gombesnica, gombié, gombnica), szakasztott úgy mint a szláv eredetű bog «isten», kost «csont* s hasonló szóknál. A jelek magyarázatában erről az o'-ról azt olvassuk: «Dolgi ozki o s pikó (g, p) se bliza glasu w», azaz : a hosszú szűk pontozott o u felé közeledik. Ez az o Alsó-Krajnában hosszú ?í-nak hangzik. De hogy a JSZÓ átvételénél nem w-nak hallották a magyar gomb hangzóját, azt az a körülmény is bizonyítja, hogy sehol sem ejtik +gümb-nek, a régi és idegen u t. i. egyaránt ii-vé lett a szlovén nyelv igen nagy területén, első sorban a magyarországi szlovéneknél, azután keleti Stiriában, Alsó-Krajnában, a Karszt és "Wippach vidékén. Különben épen a mihozzánk legközelebb eső, mert köztünk élő szlovének a gombkötőt gombár-nak híjják tiszta o-val. Az itt a kérdés fontosságához képest kicsit behatóbban kifejtett okoknál fogva azt tartom, nem szabad sem # szlovén nyelvben, sem a hozzá tartozó kaj-nyelvjárásban található «-kra hivatkozni, mikor a: magyar o-nak kiejtéséről van szó. Ha egyes vidéken bőg, kost, máj helyett tisztán búg, kust, múj hallatszik, akkor nincs mit csodálkoznunk, ha az idegen és nem az egész szlovén nyelvterületen ismert gomb szót nem csak ^ftmo-nak ejtik, hanem gyakran w-val is írják még mai nap is, míg az eredeti szókban ilyen u-s írás már divatját múlta. A mi pedig a gűmbról áll, az az utolsó betűig áll a éúnta «csont» szóról is. MUNKÁCSI ugyan nem idéz mást mint M-S alakot, de SZINNYEI könnyen találhatott volna o-s alakokat is, hiszen MIKLOSICH, a született szlovén, a Fremdwörter ez. értekezésében a éonta alakot első helyre teszi, az Etymologisches Wörterbuch-b&n pedig csak is ezt említi (419.1.), PLETERSNIK szlovén szótárában o-t is, u-t is találunk : éőnta és éűnta, de hogy az o csak addig