Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

468 ÁSBÓTH OSZKÁR. foglalkozott már a kérdéssel, mégis csak elvárhattuk volna tőle a fontosabb körülmények figyelembe vételét. En mindenek előtt a déli szláv nyelvekből fölhozott példákon akarom megmutatni, hogy az u kivételes föltünése rendesen az átvevő nyelvből magából könnyen magyarázható, a mit különben jóval ritkább előfordulása már a priori valószínűvé tesz. Kezdem a szlovén gumb «gomb» szón, kezdem pedig ezen, nem az előbb említett cunta szón, mert a szerb o-val hangzó gomba alak is gondolkodóba ejthette volna SziNNYBi-t. Ha a magyar o-nak a déli szláv nyelvekben rendesen o felel meg, a horvát-szlovén gumb mellett a szerbben gomba alak fordul elő, nem kell-e azt kérdeznünk, vájjon az u nem magyarázható-e meg a horvát-szlovén nyelv hangtani törvényeiből ? En készakarva szembe állítottam itt a «szerb»-eta «horvát-szlovén»-nel, mert nem követelhetem SZINNYEI-ÍŐI, hogy más anyagból itélje meg a tényállást, mint a melyet MuNKÁcsi-nál talált. Igaz, hogy rendesen horvát-szerb és nem horvát-szlovén nyelvről beszélünk, de az a fogalom «horvát-szerb» nagyon is új és csak is az irodalmi nyelvre illik rá annyira a mennyire, de már pl. Zágráb, Várasd és Körös megye nyelve, az úgynevezett kajkavstina, alapjában szlovén nyelvjárás. Hozzá jön, hogy a .régi «illyr» szótárak nem is tesznek különbséget szerb, horvát és szlovén nyelv közt, hanem közös déli szláv nyelvnek tekintik mind a hármatígy könnyen megeshetik, hogy az egyik horvátnak mondja, a mit más szlovénnek, a földrajzi határok itt ép úgy eltűnnek, mint az egyes nyelvek vagy nyelvjárások határai, úgy hogy teljességgel lehetetlen csupán csak régibb szótárak alapján egy szónak elterjedését csak hozzávetőleg is pontosan meghatározni. Féldának említhető BELLOSTENEC szótára, a mely a kaj-nyelvjáráson alapul, de már elismeri a mai horvát-szerb irodalmi nyelv alapját képező sto-nyelvjárás kiváló fontosságát — MIKLOSICH a belőle vett adatokat, csak úgy mint a /íaj-nyelvű JAMBRESSICH szó" tárából idézett szókat újszlovén jelzővel említi föl. Most pedig hadd térjek vissza a bennünket itt foglalkozó szerb gomba, horvát-szlovén gumb szókra. Hogy itt különbséget kell tenni szerb és horvát közt, hogy gomba és gumb nem lehet egy és ugyanaz a szó, azt mutatja már a szók különböző tője : amaz nőnemű a-n végződő szó, ez mássalhangzós hímnemű szó. Kétségtelen, hogy a magyar gomb két különböző ponton vagy vonalon hatolt be a nagy déli szláv nyelv^ területbe: az egyik ponton megtartva a magyarban is hallható o hangzót fölvette a végén az idegen szókban annyiszor hozzájáruló a-t és lett a szerb gomba alak, ettől nyugat felé a szlovéneknél és a nyelvre nézve hozzájok tartozó /caj-nyelvűhorvátoknál(mertvannaksío-,ca- és fay'-nyelvű horvátok) a mi gomb szavunk gumb alakot öltött. Ezt, az igaz, MUNKÁCSI összeállításából nem lehet egészen biztosan kiolvasni, azért az adatokat