Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

MAGYAR, 0 SZLÁV 0. 467 tatio. Tolnachtvo Veehnichko ali Orszachko, v. Senatus consultum (m-s alakot nem is találunk nála)! Ezzel v. ö., a mit JAGIC Knjizevnik III. köt. 384. ZRÍNYI PÉTER-ről állít: «Mjesto TJiLMa^B, sto je na nasku tumac,. ima u Petra Zrinskoga : tolmaé (13, 89), tolnáé (3, 24) i tanáé (13, 30)» azaz tlümaci helyett, a mi a mi nyelvünkön tumac, ZRÍNYI PÉTER-nél tolmac, tolnáé és tanac található. JAGIC ezeket az alakokat az Adriai tengernek Sirénája horvát fordításából idézi, a könyv megvan egyetemi könyvtárunkban, de jelenleg hozzáférhetetlen, úgy hogy nem győződhettem meg JAGIC idézeteinek helyességéről, a melyben egyébiránt nincs okom kételkedni. PLETERSNIK szlovén szótárában azonban nem találunk tolnac alakot, hanem csak is egy tolmac «tolmács» és egy tanac «tanács, tanácskozási) szót. BELLOSTENEC ugyan ismeri a tolndcJt alakot, de szorosan megkülönbözteti a tolmach szótól, csak úgy, a mint a tolnáchim neki csak annyi mint «consiliumpeto» vagy «consilium do»,tehát más mint a tolmachim «tolmácsolok)). Mind a mellett már BELLOSTENEC adataiból is kivehető, hogy a tanács és tolmács másai a horvátban összekeveredtek: a tolmac hatása alatt keletkezett tanac-bó\ tolnáé, a mely,, úgy látszik, később tolmac helyett is előfordult. Ha a fönt összeolvasott 38 esethez, a melyben a déli szláv nyelvekben o-t találunk a magyar o-val szemben, hozzáveszszük HALÁSZ négy esetét s a gombóc meg a tolmac szókat, mindössze 44 esetet kapunk. Ezzel a 44 esettel szemben SZINNYEI 7 esettel akarja bebizonyítani, hogy a déli szlávok a magyar o-t tt-nak hallhatták. Ezt még akkor is bajos megérteni, ha fölteszszük, hogy az oláh kusursu: koszorú után álló stb. a déli szláv nyelvekből idézett esetekre is vonatkozik. Ha MUNKÁCSI értekezéséből még a bussia: bosszú, sunka, sunkas, tutVav: totyó és orgunasr orgonás eseteket is hozzászámítjuk, mégis négyszer annyi esetben hallotta volna a déli szláv a magyar o-t o-nak mint w-nak. De kérdés, szabad-e egyáltalában rideg számtani problémának nézni a nyelvi tüneményeket, nem kénytelen-e a nyelvész mindenek előtt arra a kérdésre feleletet keresni, nem magyarázható-e az annyival ritkábban mutatkozó u magukban a déli szláv nyelvekben végbement, akár milyen hatásnak tulajdonítandó hangfejlődésnek. SZINNYEI mintha nem is gondolt volna erre a kérdésre, neki minden u, a melyet magyar o-val szemben talál, biztos jele annak, hogy a magyar o-t %-nak hallották, akár szerb, szlovén, rutén, oláh nyelvben találja, hosszú vagy rövid szótagban, tőben vagy képzőben, hangsúly alatt vagy hangsúlytalanul, ritkán fordul-e elő vagy rendesen, az neki teljesen mindegy. Nem tagadom, SZINNYEI barátom, szíves volt egy szerkesztői megjegyzésben egyenes kérésemre felelni, még pedig nyaraló helyen, a hol valószínűleg sem kedve, sem módja, nem volt a dolognak nagyon utána járni, de minthogy hosszabb ideig