Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

4G6 ÁSBÓTH OSZKÁR. ral lejjebb azt olvassuk : serb. tolmac, tomac ist aus dem magy. entlehnt» (1. Die türkischen Elemente. Zweite Hálfte 75.1. tilmadz a.). De ez mind rendjén van így, sem a szlovén, sem az orosz tolmac nem bizonyítják, hogy a szerb tolmac nem lehet magyar eredetű, ha mindjárt MIKLOSICH-csal együtt a szlovén-orosz tolmac-ot a magyar tolmács szótól teljesen független alakulásnak tekintjük is. A dolog t. i. úgy áll, hogy az éjszaki török tilmadz', úgy látszik, már nagyon régen belekerült a szláv nyelvekbe és itt körülbelül tlmací alakot öltött, ebből az alakból egészen szabályszerűen fejlődött bolg. tlümac, szlovén-orosz tolmac, cseh tlumac. A horv.szerbben ennek tumac*) felel meg, az egyetlen alak, a melyet a mai irodalmi nyelv ismer. Ez a tumac régibb *tlmac-bó\ lett (v. ö. Zimony városának német Zemlin nevét a szerb Zemun névvel, a mely *Zemln-bö\ lett és utolsó sorban zemlja «föld» szóra megy vissza), a mely alak a belőle képezett thmaciti «tolmácsolni)) igéből kihámozható (MIKLOSICH a XVI. században élt isztriai CONSÜL ISTVÁX irataiból idézi ezt az igét, 1. Die türkischen Elemente i. h.). Érdekes azonban, hogy VÜK, ámbár maga használja a tumaciti igét (1. szótárának 2. kiadásában a Gavan czikket: kao íto obicno roditelji razlicne ikoné po crkvama i po manastirima djeci tumace), sem a tumac főnevet, sem a belőle képzett tumaciti igét nem vette föl a szótárába, pedig két helyen is hivatkozik a tumaciti alakra, az orosz tolkovati csak úgy mint a magyaros tolmaciti alatt azt olvassuk «cf. tumaciti*. VÜK csak a következő alakokat vette föl az abc-s sorrendbe: tolmac, tolmacev, tolmacene, tolmaciti, tomacene, tomacitelj és tomaciti. Ha csak nem akarjuk elhinni, hogy a messze elterjedt tolmac, tolmaciti az orosz nyelvből irodalmi hatás útján vagy a mi szerbjeinknél a múlt században működő orosz tanítók révén került a horvátszerb nyelvbe, vagy hogy a szlovénből vették át, a mi mind nem nagyon valószínű, akkor bizony nem marad más hátra, mint MiKLOsicH-csal föltennük, hogy a horv.-szerb tolmac magyar eredetű. MIKLOSICH a tolmac alak mellett egy tolnáé alakot is hoz föl a szlovén nyelvből. Ez a tolnac emlékeztet bennünket arra a sajátságos megjegyzésre, a melyet MIKLOSICH Die slavischen Elemente im Magyarischen ez. értekezésében a Ü%méb — tolmács czikkben vet föl: «Ob auch tanács, tanácsnok Eath hieher gehört, weiss ich nicht» ! Erre a megjegyzésre érdekes világítást vet a jAMBEEssicH-nál található és az indexben egymásra következő szók: Tolnach v. Consilium, Tolnachenye v. Interpretafcio. Tolnachim v. Interpretor. Tolnachim v. Consilio, as, are, Consulto, Consulo. Tolnachnik v. Interpres. Tolnachnik v. Consiliarius, Consultor. Tolnachtvo v. Consul*) V. ö. a nap, Sonne jelentésű szókat: b. slünce, szlov.-orosz solncer cs. slunce, hrv.-szb. nunce.