Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Ásbóth Oszkár: Magyar o – szláv o. I. 455

464 ÁSBÓTH OSZKÁR. eredeti szókhoz is hozzájárulhat (1. MUNKÁCSI 244. sz. a. és DANICIC Osnove srpskoga ili hrvatskoga jezika 358. k. 1.), de tekintve, hogy a kockái szó szűk határok közt használatos — úgy látszik csak a magyarországi szlovéneknél járatos—-és hogy a horv.-szerbben csak úgy mint a szlovénben a rendes kifejezés a kockar, magam is magyar eredetűnek tartom. De nagyon is meglehet, a mit HALÁSZ is NyK 18:451 MATZENAUER nyomán fölemlít, hogy maga a kocka is a fölhozott nyelvekben csak a magyarból átvett szó. Annyi legalább bizonyos, hogy st (ejtsd szt)-hő\ könnyebben válhatott a magyarban hangátvetés következtében c (ez) mint a szláv nyelvekben, a hol a kostka sí-jót a kost csont alapszóval való kapcsolat könnyen megőrizhette volna a szóban levő nyelvekben is, valamint megőrizte a csehben és lengyelben — az orosz kostka, a mely mellé MIKLOSICH Etym. Wörterb. szintén azt írja, hogy «würfel» aligha jelent koczkát, DAHL legalább nem ismeri ezt a jelentésót. A művelődéstörténet alig fogja eldönthetni a kérdést, hogy milyen úton jutott hozzánk a koezkavetés őrült szenvedélye, mert a középkorban 01aszoi*szágban és a szemben levő horvát tengerparton a koczkajáték, úgy látszik, ép annyira el volt terjedve, mint Németországban ós Csehországban; csak is a szó hangtani átalakulása, a mely valószinűleg a mi nyelvünkben ment végbe, sejteti velünk, hogy mi valószinűleg Csehországból kaptuk a koczká-t és úgy adtuk tovább a déli szlávoknak. 251. gyolcs — gyolgy syndon JAMBR. — rut. d'ovc, oVöc id. CSOP. 25G. kocsi — kochie vehiculum, curriculum, rheda JAMBR. ; szlovkocija kutsche, kocijas kutscher, kocijasiti kutschieren KLEINM. ; horv. kocija wagen, kutsche, kocijas pferdelenker, fuhrmannknecht, kocije der bauernwagen mit zwei pferden FIL. ; szerb kocija, kocijas, kocijasiti id. POP. ; bulg. kociji> id. MIKL. 257. kocsis — kochis auriga JAMBR. — rut. kocis id. CSOP. 268. sátor — szerb sátor zelt, satoriste ort, wo einst ein zelt gestanden, satorje gézeit, sátra markthütte, satrica kleine markthütte POP. ; szlov. sátor tentorium, conopeum JAMBR. Ha a túzok szót nem számítom, mert előfordulásáról nem mondhatok semmit biztosat, mindössze 38 esetben találunk magyar o-val szemben a déli szláv nyelvekben is o-t. Hozzávehetjük ezekhez még azt a négy esetet, a melyet HALÁSZ NyK. 18:449—452 pótlásul fölhozott. Első a bókon szó, a mely a német balken-ból lett magyar bókony «hajó v. ladik bordája« (1. a Tájszótárt) hű mása, a mint azt HALÁSZ a 3. sz. alatt egészen helyesen kimutatta. A szó különben csak VUK szótárából ismeretes, a mely szerint Baranyában járatos. Magyar eredetét már HALÁSZ eló'tt fölismerte MATZENAUEB, később DANICIC is magyarnak mondja (1. Osnove srpskoga ili hrvatskoga jezika 187G, 194.1. 3. jegyz.