Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Setala Emil: A finn-ugor # és # 377

A FINN-UGOR 8 ÉS 8'. 389 (szárm.) öutolt stb., LIND. aut, auta «ante, prav> autest «ab aspectua, autel, autela, autelen «antequam, antea» stb., E. ovde «dasvorne», ovdan «hervor, vorn», ovdas «hervor» stb. K. avti, avt, ovt «das vordere», avtst, Kild. Nuotj. Akk. evdest «vor», avtile, Kild. ovtel «eher, vormals; vor, für» | zürj. il (iv) «férne», ilö «weit hin», ilin «in der férne, weit»,Mis,Misán,ilinsan «aus der férne, von weitem» j vog. el, el «weit», elenuv (MTJNK. elánüw, elnüw, KL. il'ánü) «weiter»; elat, elüt, il «vorwárts, hinfort, voraus, vorláufig», MŰNK. elát, éíáte «künftig», elál', P. ilá, Hat «vorwárts» ; elin «fern,^draussen», elet, il-pal, MŰNK. elél «von vorn»; elöl «(das vordere ende) der erste», el-öli «zuerst, eher, früher» ; el-olt, el-ölt, elt, üt, ilt, jelt «zuerst, anfangs, eher, früher»; ele- (MŰNK. el-, el) igekötőkül: «ab-, ent-, los-» [ osztjB. jel, jel-pélak «das vordere, vorderteil, vorderseite», jelpa,jelpi «das vordere, vorder, vorn», jel- mint igekötő: «aus-, weg-», I. it : itpeja, itpea «vor, vorn, vornhinw, itpena «vor, vorn», S. ilpija, Hpina, PP. lle, ile «vorwárts» | m. elő «anticus, primus», előtt «ante, coram», elé «vor — hin», elől, elül, elül «von, vorn her», el- (igekötő). L. BUDENZ, MUSZ. 778. s köv. A lapp alak az első szótagban kettőshangzót tüntet föl, azonban nincsen okunk rá, hogy BüDENzczel (MUSz. 780.) a lp. u, v-t eredeti orrhang megfelelőjének tekintsük, minthogy v van a lpK.-ban is, a hol a nasalis különben megmaradt. Az ensi stb. szó bizonyára egészen más eredetű.*) f. kyty wfrater mari ti v. uxoris» | karj. küdii sógor, a férj fitestvére | vepsz küdu id. | észkküdi «mannesbruder, schwager» — mordM. kefta «schwager, mannesbruder» | vog. MŰNK. kii «schwager» | osztjB. kili «schwager» (mann der schwester der frau)», ne- k. «schwágerin (schwester der frau)», I. kida, S. küdi «schwager, schwágerin», PP. kötem (1 szem. raggal) a feleségem férfi- v. nőtestvére, külkém (1. szem. r.) a húgom férje. L. AHLQVIST, Mokschamord. Gr. 156., Spr. d. Nord-Ostj. 89. *) Mik a vog. oul, oule, öl «anfang, ende», MŰNK. aul «ende», qul, aol, ail «ende, erstes», öl «ende», osztjB. ölin «anfang, ende schluss, der erste, der áusserstew, I. odey s. álén, álén «das áusserste, der áusserste, der erste», Tv.ráléng

«der erste» ? Vö. BUDENZ, NyK. 16 : 320.