Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Déli osztják szójegyzék 9

20 MUNKÁCSI BEENÁT. unt (K.), F0. wont (K.) урманъ (sürü erdő, vadon). — I. unt «festes land, wald, hügel» C. — L. vqnt. uíem (V.): jeni u.! (Jg.) прощай! (köszönés búcsúzáskor). — ÉV. jqmés ulém ! up ét (K.), S 'avét волосъ (haj); те hautém jorylim hajamat vagdalom. — ÉO. üpét. ÉV. ät id. иг увалъ (meredek part, hegyszakadék). — ÉV. ur hegy. и r-k и a leánykérőbe küldött ember, сватъ; ur-jay (násznép); ur-soy a kérő követek botja, цосохъ || vort-jay násznép. — ÉO. űrt «freiwerber». А. urunghi (K., КО.) воронъ (varjú); uréy-iki id. — ÉV. ürin-ekwä id. uri (V») протокъ (folyóág); старица (régi folyómeder). — ÉV. urei id. uri-wont (FO.) подгорной лъсъ (hegytövi erdő). urma (L, S.) gyöngyös kesztyű. ünk (V.) fajd. — L. eygh. um el пискозобъ (cyprinus phoxinus, seegründling). —- ímel cobitis fossilis. C. ü l (S., КО.) нижный (a folyó alyidéke felé eső): ül gélek (alvidéki táj), ül-ku alvidéki ember; Ül-jay-Jq,yén a Nagy-Jugan folyó || ül-vilyéllem leszállok (lovamról) = ÉV. jolä va'Üe'im ; ülverte похоронить (eltemetni). — ÉV. jol al. ü 15: ültfém, ülgil feleségem a fiatalabb nőtestvéremet hívja így. ü 11 (Jg.) üllő. — ÉO. üt id. A. ür-jengh (S., КО.) kilencz, ür-sq,t kilenczven. — är-jongh «neun». С. — L. "ar-joygh, ejér-joyy. К как к el bátyám fia, így hívja a nőtestvér a fitestvér fiait, (talán a végzet már harm. sz. birtokosrag.) kager пеликанъ (gödény). — kägert «weisser storch». C.r kayé-yurec святый старикъ (szent öreg). — v. ö. ÉV. yumréé emberke. к aj ér (K.) полъ (padló) | kajirun tüi házfedél és padlás. — v. ö. ÉV. déli vogul kär, EV. yar földszín. kajni (V.), K. кепё комаръ (szúnyog). — kaiyi id. C. keit (S.), VJ. khat, K. yqt, khqt ház, ruck, «orosz ház», melyben t. i. kemencze van, mök-k. földház, cuyaléy k. tüzhelyes ház, tqrom-k., K. tqrem-yqt templom, tqrom-kattéy püye't eg}'házas falu, pöyér-khat (VJ.) рубленная изба (ácsolt ház), pöteglem kát (S.) казаматъ (börtön), khyney kát (S.) потолокъ; yat-yar (K.) полъ(padló) | katal'i (S.) домишекъ (házikó). — S. kát, I. yöt, yat id. C.