Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: Déli osztják szójegyzék 9

18 MUNKÁCSI BEBNÁT. fényes), iki kulas м. кончался (a hold végére jutott, fogytán van).— tem ikin e hónapban, l alj oh ikin a múlt hónapban. — iki-jevét неделя (woche). Hónapnevek: Samk-iki (КО.), ver-i. (VJ.), velégjvyél-i. (VJ.), piait éti i. (VJ.), As-patta-i. (КО.), na/él-khqtél-i. (VJ.), vuing kurek-i; lq,n-véséy-i.(VJ.); 1. az előrészek helyein. — L. NyK. 25:29. iy (K., КО., S.) медввдь (medve). — Medvemtiszók: iy-ay (VJ.) medvefej, iy-mésséy medve-хвостъ (fark), iy-jöng (VJ.) сало (háj), iy-mqk (VJ.) желчь (epe); медвъженокъ (medvebocs); iy-jüj id.; imelte-tayél (?) segge. — jiq, jiy «vater, bär» С. — V. ö. ÉV. jäV (jäy-j atya. — L. jiy. igh-(ß.): kol igheli halat eszik, те Нет ъмъ (eszem), iste ълъ (evett). — L. jigh-. in ket medveorr. inglev (S.) кладъ (rejtett kincs). — jinktep «eine stelle, wo man verborgene schätze vermutet». С — L. jiyglef. i t сейчасъ (most, azonnal). itten вечеръ (este). itnuv és-köу, ГО. üttencivés, КО. isnuves стекло окошка (ablaküveg). — EO. isnuvis fenster. — ÉV. isnés id. i n e l-vqy став (aczél). i v e s az a fa, melyen a halat szárítják. iveit a (S.) теперешнш (mostani). imi (FO., КО.) старуха, баба (öregasszony); imém (imil) feleségem anyámat, nénémet, anyám nagyanyámat hívja így. — Xqtt-ime (K.) солнце (nap; tkp. Nap-anya); Kögh-ime каменная баба (Kőasszony, bálványnév), Pei-ime островка-старуха (Szigetasszony), Vés-ime (Mammut-anya), Mögh-ime (Föld-anya), Kaskam-ime bálványok nevei; az utóbbiak vasból és ólomból vannak. 11 (S.): ile, Не впередъ (előre), ile pitven впередъ будешь (elől leszel, előre jutsz); ilne-mala прежде előbb); ilene однажды (egyszer, egykor); il novti ot древняя вещь (régi holmi). —S. ilpija «vor, voran, vorn» stb. С. il- (S.): U-ilitéti ходить будетъ (járni fog), il-ilivelt ходить будутъ (járni fognak), toll ilépa этакъ будутъ (így lesznek). — tarom, ipe yan istentől küldött (?) fejedelem. — EO. jil- «folgen, kommen, werden». А. Нет (S.) стыдъ (szégyen, szemérem), ilemlem стыжусь (szégyenkezem). — EO. jelem «schäm, schände». A. j iméllim стыжусь; — v. ö. jemettem «sich schämen (von der braut, wenn sie ihr gesicht aus schamhaftigkeit verbirgt)». C. ilkek nyírhéjból készült hosszas, lapos, négyszögletes, nyílt kosárforma, melyben bogyót aszalnak. ir en g-tüy (S.) fejtető, fejbúb. — V. ö. iki iringeltüe v. irgeltüe joytés 1. fönt iki alatt.