Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1
MONDATTANI VÁZLATOK. 7 ige mellett két határozó van,*) s mindegyik lehetné alany. Lehetne: Sok elesett a törökök közül; és lehetne így is: Sokan (vagyis nagy számmal) elestek a törökök, — a hogy régente csakugyan mondták (vö. «Hullnak mindkét részről számtalanon a vitézlő rendek», Hall: HHist. 3: 29 s még ma is: Elegen vannak a mi embereink stb.). — Kétségtelen, hogy a mai szerkezet a két egyértékü régi szerkezet kombinálásából állott elö. Hasonló kombinálások a következők: Az pogányok közül is nagyobb részre elhiszik (Károlyi: Credo 51. = az pogányok is nagyobb részre elhiszik + az pogányok közül is a nagyobb rósz elhiszi). •— Megmaradna az morzsalékokban hét kosárral (Zvon: Post. 2:185 = megm. az morzsalékokban hét kosárnyi -j- megm. morzsalék hét kosárral). — Evvel csak ott kelhetsz elébb, a hol gyengébbűl jutott az észben (Fal. 809). Az árnyoldalakból sokkal bővebben kijutott számunkra (Pet.-társ. lapja 2: 235. — vö. fönt a jut ige alany nélküli használatát). Jócskán fogyott a borból stb. (vö. a partitivus alanypótló szerepéről MHat. 1: 82—34). — Elég már a komédiából! (Pet., vö. Veress: Alanyt, mond. 640). — A parttól még messze van odáig (1. Veress uo.). Különösen az -an, -en ragos számnevek és arószhatároz ó k (partitivusok) szerepelnek sokszor mint az alany helytartói. A régi ben-es partitivust látjuk ebben az állandó szólásban is: míg benne tart e h. míg az eltart, míg van belőle (benne) valami. Vö. Míg ez világba tart (LevT. 2: 77). A ki békeséges szívében, annak tart éltében: ein friedfertiger Mensch lebet lange (Fal. 463. tehát soká tart élete). Míg hát tart az éjtszakába', esze nélkül kap lovára (Tompa). «Csak úgy virág, ha tarka; csak úgy asszony, ha barna» (Pet., vö. Veress id. h. 136) legegyszerűbben ennek a rövidítéséül tekinthető : csak úgy virág a virág, ha tarka (vö. míg a világ e h. míg a világ világ, 1. Veress 159). 3. Lappangó igeállítmány. Itt két főesetet különböztetünk meg: az ige leggyakrabban páros vagyis egymással kapcsolatos mondatokban van elhallgatva, de a másik eset sem ritka, hogy t. i. egyes, magában álló mondat*) Az -an, -en ragos határozókról 1. MHat. 1:208.