Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

8 SIMONYI ZSIGMOND. ban sincs kitéve az ige, hanem csak hozzáértjük a kifejezett mondatrészekhez. I. Egymással összefüggő mondatoknak gyakran van azonos igéjük, s ilyenkor nem ritkaság a második mondatban az igének elhallgatása, kivált 1. Olyankor, mikor a második ige alakilag is teljesen azonos volna az elsővel. így: a) Kérdésre való közvetetten felelésben többnyire csak a kérdezett mondatrészt teszszük ki: pl. Ki volt itt ? A bátyám. Mit akart ? Pénzt. Öcséd volt itt ? Az [volt itt] v. Az hát! Kimegyünk a ligetbe ? Ki[megyünk a ligetbe], v. ki hát! v. igen! (Az igen szó eredetileg alkalmasint csak igét helyettesitett, pl. Örültél az ajándéknak? «Igen» = igen örültem.) Soká tartott a tárgyalás? «Soká» vagy «bizony soká» vagy «nagyon soká». Az ellenfél nyerte meg a port ? Az ám. Nem akart engedni ? Nem ám. — (A magyaros felelésről érdekes fejtegetése van Szász Károlynak a Nyr. 1: 80. lapján.) b) Összehasonlító mondatokban legtöbbször egyazon ige szerepel, de rendesen nem ismételjük, s ha az egyik mondat mellékmondat, többnyire ebből hagyjuk el az igét s csak az eltérő mondatrészt teszszük ki (1. erről bővebben MKszók. 3:160—163. 179); pl. Ugy ír neki, valamint egy idegennek (ír, Mikes). Szebbnek tartják, mikor a nép azt kérdezi vkiről: miért nem becsülik meg ezt az embert jobban, mintsem [azt tartják], mikor azt [kérdezi]: miért becsülik annyit (Fal. 594). Van úgy, hogy az összehasonlításnak mind a két tagjában hiányzik az ige, mert ezt a ,tertium comparationis'-t úgyis könnyen kiegészíti a hallgató: pl. Többre észszel, mint erővel (Dug: Pb. 1: 291, t. i. többre mész), v. Többet észszel, mint erővel (t. i. többet tehetsz). Valamint a terebélyes fa, azonképen a familia (t. i. mind a kettő kiterjeszkedik, Mikszáth: Nemz. ur. 111). — Még egyszerűbb összehasonlítást látunk ebben a háromszéki szólásban: A nagy harang s az ő szája (Nyr. 9:31, t. i. mind a kettő nagy hangon szól). c) De természetesen sok más mondatkapcsolatban is megesik, hogy az igét ismételni kellene s ennek egyhangúságát kihagyással igyekszünk elkerülni, különösen kapcsolt, ellentétes, megengedő és föltétes mondatpárokban; pl.