Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Végszó a nap és vidra magyarázataihoz 57

66 MUNKÁCSI BERNÁT. a falon levők rémületére egy lehullott kődarabon mutatja be ádáz kedvteléssel vitézi erejét. Zúz, vág, tör, bököd, emel, döf, tol; porlik fegyvere alatt a törmelék . . . Uram, teremtőm, mi lesz ebből?! . . . A magyar mtiveltségszók terén tett szerény vizsgálódásaim egyéb érdekes eredmények mellett annak nyomára is vezettek, hogy több e körbe tartozó szava van nyelvünknek, melyet, mivel megfelelője eddigelé főkép a szlávságból volt ismeretes, idegen eredetűnek Ítéltünk; melynek azonban pontosan egyeztethető mása föltalálható az ugor nyelvekben is, még pedig olyan alakban, mely szláv (ill. indogermán) forrásra vissza nem vezethető. Ilyenek pl. a magy. vidra, viza és lapú szavak, melyeket a szláv vydra, vyza és lopuch alakok átvételének tekintenek; de melyek kifogástalanul egyeztethetők az osztj. vondér, vung (uns) és vog. Iqpénk azonos, ill. rokon jelentésű szavakkal is a nélkül, hogy az utóbbiak alakját a szláv, ill. indogermán nyelvekből megfejthetnők. Az ily müveltségszókat ennélfogva, szemben az indogermán nyelvek megfelelő alakjaival, mai ismereteink alapján egyelőre eredetieknek tarthatjuk az ugorságban s lehetségesnek kell gondolnunk, hogy ezen esetekben az indogermán nyelvek voltak az átvevők, mely fölvételre t. i. alapúi szolgálhat a nyelvi körülményeken kívül az a bizonyára több évezredes érintkezés is, mely az ugor s más részről az indogermán nyelvek egyes ágai (különösen az árjaság és szlávság) közt már a történet előtti korban is fönnállott. Természetes, hogy nem könnyű világos pillantással behatolni az ősrégi korok homályába s hogy a szakembernek ily természetű kutatásoknál saját szakja területén is vajmi könnyen eshetik tévedése, s még inkább gyakori ez, ha észrevételei tőle idegen szakterület fölkeresésére kényszerítik. A tudomány társadalmában ebből nem is csinálnak nagy dolgot, mindnyájan mindenben nem lehetünk egyformán tájékozottak; munkabeosztás és szakrendszer uralkodik itt is s ha előfordul, hogy az egyik szak munkását kutatásának útjai a tőle idegen szak területére kényszerítik, rendesen szíves útmutatást talál esetleges tévedéseiben az illető szak képviselői részéről. A jóakaratú idegennel szemben a lovagiasság a tudomány terén is kötelező. Lám Miklosich a magyar nyelv szláv elemeit kutatva, számos részletben tévedett; de azért a szláv kulturhatás eszméje iránt táplált minden antipathia mellett egy magyar nyelvésznek sem jutott eszébe, hogy abból nagy gaudiumot csapjon, hogy ime Miklosich a magyar nyelvtörténetben ennyire tájékozatlan, hogy ezt sem tudja, meg azt sem tudja. Csak a budapesti egyetem szláv tanszékén uralkodnak erre nézve más felfogások. Ennek képviselője fentebb érintett szerény véleményem előterjesztésére egyszeriben, minden érthető ok nélkül oly bőszülten tör elő, mintha legalább is a szláv föld valamely tartományát állott volna szándékomban elpusztítani.