Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Végszó a nap és vidra magyarázataihoz 57

00 MUNKÁCSI BERNÁT. A wa;-nak harmadik jelentése a költői nyelvben : «tűz», melynek profán kifejezése az éjsz. vogulban: ula. Hogy ez a naj is tulajdonképpen «asszony*) értelmű, arra kétségtelen bizonyíték gyanánt idéztem a Patkanov-féle ar natmapa taran-tut naj-anka «sok nyelvű vészes tűz fejedelmi asszony» déli osztják ének kifejezést. Bírálómnak ez a kifejezés 1. nem költői; 2. tagadja, hogy belőle következtetést lehetne vonni a «tűz» jelentésű naj alapértelmére (holott itt a naj-anka világosan a tut «tűz» szó appositiója); 3. nem bírja «gyarló észszel fölérni, miként lett az 'asszony'-ból ,tűz'» ? «A költői nyelv* — így kiált föl — «már odáigmegy, hogy «asszony»-ból «t(íz»-et csinál? Ezt valóban mindeddig nem tudtam ! De hinni ezután sem fogom!» Igen sajnálatos dolog ez, de a tényeken mitsem változtat. A tűznek személyesítése a legközönségesebb dolog a népek hitvilágában minden korban, kezelve a Védák Agni-ján s végezve az Ethnographia egyik utóbbi számában (V, 337.) ismertetett marosmenti tűz embereken. Nincs ellenmondás a votják Kildis-in mithikus név szó szerinti «teremtő ég» értelme s a vogul Koltéú, Kdltés( = votj. Kildis) kimutatott néphitbeli tulajdonságai közt. Mint valamely nyelv szókincsének régibb korbeli idegen elemei gyakran igen tanulságos adatait őrizik meg a befolyásoló nyelv hangtani s egyébnemü fejlődésének, úgy vetnek a mithosz béli átvételek is többször világot azon nép régi hitvilágára és gondolkozásmódjára, honnan eredetileg kerültek. Ma a zűrjének és votjákok jobbadán földművelők s kultúra tekintetében jóval fölötte állanak vogul és osztják nyelvrokonaiknak. E fejlettségi külömbség természetszerűleg visszatükrözik a hitélet és népszokások terén is; míg t. i. amazoknál a keresztyénség sok százados behatása következtében csak gyér foszlányait xiójába kerűlt» (MUgSz. 766.). Talán nyitját adja a jáfiyép kifejezés alapjául szolgáló felfogásnak a szent rege előadása a hold mozgásáról : EUpos cLjkd dmpéntél yartyatei. j q,ny ei', j qnyei', mönt miném materinél q,s ti minei': Holdvilág-öreg az ebeivel nyargalászik. Forognak, forognak, míg végre ismét azon helyen mennek el, melyen előbb mentek.» (VogNépkGy. I, 24.). Nem világos, hogy ez ebfogatos szánon történő holdforgás (a Napasszony három loval nyargal) a havi változásnak, vagy a mindennapos égbolt-kerülésnek kifejezóse-e. Nem lehetetlen, hogy a mithosz keletkezésébe belejátszott a népetimológia is, Budenz szerint t. i. ajq,nyép «hold» töve nem a jany- «forogni», hanem egy egészen más hasonló alakú ige, mely a ma.gy. ég- «ardere» zürj. jugid, votj. jugit shell, klar, licht» stb. szókból következik, úgy, hogy a vog. jq.nyép «hold» alapértelme ez volna: «splendens.»