Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Végszó a nap és vidra magyarázataihoz 57

58 MUNKÁCSI BERNÁT. gondolhattam. Hogy mikép gondolom a nap alak fejlődését, arról világosan nyilatkozom a hajnal szó tárgyalásánál (Ethnogr. 4:51.), kijelentve, hogy ((jóformán az elavult magy. nal (t. i. a haj-nal utórésze = zürj. votj. nil, finn neite stb.) s nem valamely a vogul náj-nak megfelelő képzőtlen alak teszi előrészét a nap szónak (v. ö. magy. nép = votj. nil-pi «gyermek, háznép», magy. ép és vog.jelp-: jelpt- «gyógyít, épségre hoz», jelpin «erős; szent»), mely külömben a najp-féle hangzásból a j hatása alatt könnyen magashangúságba csapott volna át». Egy *nqlp, vagy *noZp-féle régibb alak fölvételével pedig (v. ö. kondai vog. nq,i, nai) igen könnyen megmagyarázhatók úgy a göcseji nap, őrségi nap, mint a HB.-beli nop, mely utóbbiban az o alakulatára az elenyészett l hatása is tekintetbe vehető (v. ö. óma: alma; továbbá az l megtartásával is : HB. holz : halsz, choltat: holtai holnom Weszpr. cod. ezek mellett: meghaal Erdy cod. Komjáthi; EV.^i-KV. khölfinn kuole-J. Nem találnak kegyes fogadtatásra az «asszony» és «nap» jelentésű naj szók azonosságára vonatkozó bizonyítékaim sem. Igazoltam, hogy az énekek, midőn a nap fölkeltóről szólanék, ezt többször így fejezik ki: «A reghaj nal-sugaras nőj a te anyád íme a magas fa ágernyőjóre jutott», azaz hogy íme már magasan áll. Ez ellen az az ellenvetés, hogy az a naj nem a «nap», hanem Kaltés-asszony s idézve van e mellett egy régibb idézetem (Ethnog. IV, 50. és NyK. XXI. 444.): «a mint Eeghajnal anyácskád kivilágosodik, a mint Reg-Kaltés anyácskád kivilágosodik.)) Ez tökéletesen helyes, hiszen magam irom e szóban forgó helyről, hogy a benne említett «napasszony a Kaltés-asszony» s viszont hogy ez az alak «úgy látszik eredetileg a bíborban elömlő, a sötétségből ki nem bontakozott kelő napot, a hajnalt jelentette» ; de éppen ez szerintem világos bizonyíték ahhoí, hogy a vogulok mythikus felfogása szerint van egy női solaris alak, melyen a naj «nap», tkp.» «asszony* kifejezés alapúihat. Nyíltan elismeri ezt bírálóm is, midőn ismételve kijelenti, hogy «Kaltés valóban a megvilágosodó, pirkadó ég (illetőleg hajnal) női személyesítő j e» (NyK. XXIV, 472.), tehát szerinte is nappali égi fényt jelölő, solaris alak. Azonban a napnak női személyként való apperceptiójára koronabizonyság, mely elől ellenfelem a hallgatás leplével tartja távol az itelő szemét, hogy a Eegulytól följegyzett Kul-qtér- himnuszban egyenesen a ((tüzes napra» (áréin /átél) van alkalmazva appositiókóppen a ((fejedelmi a s s z o nyany ánk»jelzés (naj-ánküw), sőt hogy minden kétség ki legyen zárva, az előbbi szólamon rajta van Eeg. fordítása «krasni solnisko» (tűztől piros, izzó nap), emezen pedig: «sonne.» Itt már nem lehet vitatkozni azon, hogy az «asszonyanyánk» nem a «nap».