Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Végszó a nap és vidra magyarázataihoz 57

Végszó a ,nap' és ,vidra' magyarázataihoz. Folyik tovább a háború a Nyelvtud. Közi. újabb füzetében is, bár észrevehetöleg lankadó kedvvel s. az előbbi harczterülethez képest szűkebb határok közt. Sajnálatos, hogy mint minden földi műveletnek, véget kell érnie ennek a jeles mulatságnak is. Legalább az egyik szereplő hüvelybe dugta immár szablyáját, kijelentvén, hogy avitatkozni tovább nincs szándékában», valamint hogy a mj élt fegyverének a «lesbekerítés», «szóhimezés»-féle kifejezések adtak, azt ő nem sértő szándókkal alkalmazta; hanem az egésznek «a nép és régiség*) az okai, egyedül ezeket illetheti érte «vád», a mennyiben t. i. ama kifejezések használatát már «vérébe oltották». Megnyugvással illik tudomásul vennünk e kijelentést annál is inkább, minthogy köztudomás szerint Sámbár Mátyás- és Mokány Bercziék nyelvében még sokkal kuruczabb stilusvirágok is teremnek s jó szerencse, hogy ezek egyszer be levén «oltva a vérbe», éppen gyöngédebb fajtáikban törtek elő. Külömben hadd lássuk közelebbről a hadi eseményeket! Azon ellenvetések közül, melyek a nap szó eredetének vogul mithologiai alapon törtónt magyarázatával szemben fölmerültek, legnyomósabbnak látszott az, mely a HB. nap alakjára hivatkozott, ebben látván t. i. czáfolatát a magyarázat azon föltevésének, hogy a nap szó magánhangzója eredetileg hosszan hangozhatott. Ez ellenében utaltam a HB. odutta alakjára, melynek kezdőmagánhangzója nyelvemlékekben s nyelvjárásokban hosszan találkozik (1. Nyr. IX, 4.), továbbá a hasonló viszonyban álló magy. álom, aluv-, olt- és ház, haza, honn alakokra, melyekben a tőbeli magánhangzó hosszúságának eredeti voltát a rokon nyelvek alakjai bizonyítják (vog. ülém, osztj. %M, yöt). Már nézetemnek első tárgyalása alkalmával rámutattam az őrségi minap, tennáp alakokra (v. ö. még göcseji tennáp Nyr. XIII, 218.), melyekben a hosszúság egyelőre csak régibb hangállapot maradványának magyarázható. Mindez azonban ellenfelemet nem elégíti ki; ő most azt kívánja, hogy arra idézzek analóg eseteket, «hogy eredeti a;'-ból o származhatok», mit azonban sohasem állítottam s közvetetlen átmenetben soha nem is