Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Kisebb közlések - Munkácsi Bernát: Valaki 56

56 SIMONYI. SZLÁV SZAVAINK EREDETÉHEZ. deutschen und Slaven gekommen; doch falit auf, dass Ulfila sabbatö dags ohne Nasalirung sagt (vgl. got. aíkklésjö gegen westgerm. kirika aus xopiaxóv). — Az Indg. Forsch. legújabb, 4. kötetében az Anzeiger 98. lapján, egy Gröber folyóiratában megjelent franczia szófejtő czikk ismertetésében olvassuk: Samedi. Über die verschiedenen Benennungen des Sonnabends. Behandelt mb in ahd. sambaztac, vgl. jüd. nachbibl. Sambation, Sabbation ,Sabbatfiuss'. Auch vulgárgriech. ist der Übergang (3[3 zu |xj3 öfters belegt. — Most az |xf3-hangú alakot régi görög és latin népnyelvi formának bizonyítja Meyer G., ki az Indg. Forsch. 4. kötetében állítja össze a szombat név történetét. S legújabban Schulze V. is bőven tárgyalja a szombatot a Kuhn-féle Zeitschr. 33: 366.] Vitéz. — Oszl. vitézi, *vitegjü, = óész. víkingir. Szolga. Ide iktatjuk u. a. folyóiratból (15:479) Zubaty József véleményét a szolga szónak kelta eredetérői: «Slav. sluga «Diener» hált Miklosich für einen Angehörigen der ursprachlichen Wurzel kleu- «hören» indem er lat. cluens, cliens in Vergleich bringt. Mir will es scheinen, dass schon der Begriff «Diener» selbst einen fremden Ursprung des Wortes wahrscheinlich macht. Es gehört vielleicht ZQ ir. sluagh m. «an army, multitude, hőst légion, people» (welsh llu): da das Wort allgemein Slavisch ist, dürfte in demselben die uralte Entlehnung eines Keltischen Wortes vorliegen, welches etwa «(bewaffnetes) Gefolge» bedeutet habén mag.» SIMONYI ZSIGMOND. Valaki. A vala-ki, vala-mi szók magyarázatához (1. 24: 368. 1.) fontos adatok még: votják olo-kin valaki, olo-mar valami, olo-kitin valahol, oh-kecá valamilyen stb. s ezek mellett olo, oloj (Sar.), ulaj (Mai.) talán; olo—olo talán-talán, vagy vagy, akár-akár (pl. oloj duno, oloj duntám akár drága, akár olcsó). Tekintve hogy a votjákban az «esse» ige alakjai: vil- (inf. vilni, part. perf. vilám stb.), vari («van; lévő»), val («vala»), nem valószínű, hogy az olo, oloj hozzájuk tartozzék, mi egyszersmind arra is világot vet, hogy a magy. vala-ki és val-, vol- ige csak esetleges hangzásbeli összetalálkozásuk. Ellenben etimológiai kapcsolatban állhatnak a votj. olo és egyéb rokonnyelvi párjai a magy. vagy kötőszóval, melyet Simonyi (Magy. Kötőszók 120. 1.) a val- «esse» ige származékának magyaráz. A tatár állá «talán, vagy talán», Budagov szerint ála elszigetelten áll a törökségben; valószínűleg a népnyelvi orosz al'i, ati (— HJH) «vagy, vagy talán» átvétele. MUNKÁCSI BERNÁT.