Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Szláv szavaink eredetéhez 53

SZLÁV SZAVAINK EREDETÉHEZ. 55 Kuka ,gamó, kajmó' Tsz. — Oszl. *kuka: bolg. szerb kuka horog, ószl. kukonosü, görbeorrú. Ogerm. *hőka-ból: kain. hők, angsz. hoc, holl. hoek. Kupecz: újszlov. kupec. — Vö. ószl. kupü, kupija, kupiti, venni == germ. *kaupa-, *kaupja-, *kaupjan (gót kaupöri). Murok. — Ószl. *mruky, sárga répa: szlov. mrkva, szerb mrkva, cseh mrkev, or. morícovj = ófn. moraha, morha régibb alakjával [újfn. piohr-rübe, möhre, vö. morchel). Oltár. — Ószl., olűtari = ófn. altári. Palaczk. — Ószl. *plosky, ploskva = germ. *flaskö, ófn. flasca. Pap. — Ószl. popü, egy germán nyelvjárásból: óaln. *papo (pfafe), mely a^at. gör. pappas szóra megy vissza. Pele. — Ószl. pluchu (myoxus glis) *plwhü, pílchü helyett (kisor. pelch, cseh plch) — ófn. pilih. A p bizonyítja, hogy e szót a szlávok a fölnémetből vették át: vö. újfn. bilch, melyből germ. *bilk alak tehető fel. Pénz. — Ószl. penegü, penedzi = germ. penninga-: óész. penningr, ófn. pfe/ining. Pohár. — Ószl. *pecharí (pecharínikű), szlov. pechar, szerb pechar = ófn. *pechári [<klat. bicarium]. Retek. — Ószl. rüdüky és redííky: szlov. retkev, retkva stb.= ógerm. fem. *redikő, ellenben ófn. masc. retih (lat. radix). Buta. — Ószl. ruta: lengy. szorb. or. szerb, szlov. ruta, és *ruty : lengy. rutewka, ezerb rutvica = ófn. ruta és ógerm. rűtö. Szekrény (de ez talán inkább közvetetten a németből jött hozzánk, vagy az olasz scrigno-hól <klat. scrinium). — Ószl. skrína, skrinija arca = ófn. scrini. Szombat. — Ógzl. sabota = germ. *sambat- (ófn. sambaztac). [Itt azonban a szláv alaknak nem kell okvetetlen a németből erednie, hanem jöhetett keleti forrásból is. Erre nézve ide teszszük Kluge legújabb kiadásából a minket is érdeklő Samstag czikket: Aus kirchenlat. sabbati dies, woraus frz. samedi, ital. sab'bato, prov. dissapte, ir. sapait stammt, kann ahd. sambaztac nicht abgeleitet sein, weil dadurch die hd. Nasalierung nicht erklárt wird und weil ein kirchenlat. Wort keine Verschiebung von t zu 5 habén dürfte. Da dem ahd. sambag das aslov. sabota, magy. szombat, rumán. sambátá zunáchst stehen, dürfte östlicher Ursprung anzunehmen sein; dafür spricht auch die Entlehnung von baier. pfinz-tac «Donnerstag» aus gr. Ké^nzt] [vö. péntek]. Obwohl ein gr. *aá[ipatov neben váffiazov bisher nicht gefunden, wird seine Existenz doch unzweifelhaft durch pers. samba; auch die entsprechenden arab. áthiop. abessin. Worte zeigen inneres mb. Offenbar ist ein etwa im 5. Jahrh. bestehendes orientalisches sambato durch das Griech. (mit dem Arianismus, s. Kirche, Pfafe) zu den Ober-