Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

MONDATTANI VÁZLATOK. 3 lemtől indítva egyszerűen a látott vagy gondolt személynek vagy tárgynak megnevezésével kiáltunk föl; pl. Segítség! Egy egér! Katonák! Lovas katonák 1 Szegény katonák! Szivárvány! Vége! — Mondhatnám: Egy egér van itt! Katonák jönnek! De amaz egyszerű fölkiáltásokhoz tényleg nem gondoljuk hozzá ezeket az állítmányokat. Az ilyen megnevező mondatokat sokszor indulatszó vagy megszólítás előzi meg: «Ni, a huszárok!» «Edes anyám, egy egér!» Nincs kizárva az a lehetőség, hogy egyes ilyen kifejezések másféle mondatrészekből rövidültek; pl. «segítség!» ebből: adjatok segítséget! mi, a huszárok!» ebből: nézd a huszárokat! (Vö. Ne meg könyved: en tibi tuum librum CorpGr. 279. eredetileg: nézd meg könyvedet. «Neszsze a ritka madarat!» «Neszsze a fösvényt!* Faludmái, ebből: nézdsze ; Kis lg. ebben a latin ecce avim raram, ecce avarum utánzását látja, de egy hallgatóm értesítése szerint Somogyban, Lúgoson ma is mondják : Nesze a kenyeret! Nesztek a húst l Azonban latinos Faludinak ez a mondata: «Imé maga pusztáján a megvont remetét^ ... 288. e h. imé, lássad . . .) Ide tartozik az ilyen összetett mondatok előrésze : «Egy perez . . . s elszántan ugrik az ablak párkányzatára» (Tompa). Az ürge (<mint szalad! Pillanat, s odabenn van» (Pet.). «Egy fuvallat, összedől e kártyahalmaz» (Ar.). «Nem is nyögött, egy rángás, s vége volt» (Pet. — vö. Veress, Pótk. a PhKözl.-höz II. 138. Lehr: Toldi 196). — Többnyire oda lehetne tenni ezekhez a kell igét, de nyelvérzékünk erre nem eszmél. Míg az eddigiekről azt hihetjük, hogy eredeti kifejezésmódok, melyek sohasem voltak alanyra s állítmányra tagolva: addig viszont más tagolatlan mondatok csak idő jártával lettek ilyenekké, rendszerint rövidülés által, de néha két szerkezetnek összezavarása (ill. analógiás hatás) folytán. Ilyenek : V. Azt mondják, beszélik, s más ilyen többes 3. személyü mondatok, melyekben általános alanyt kellene kifejeznünk, de ennek kifejezése lassanként idejét multa. A többes forma mutatja, hogy ezeket valaha többesszámú alanynyal mondták, ez pedig nem lehetett más. mint emberek vagy ezzel egyértékű szó. Molnár Albert így magyarázza :«Subintellige: az emberek, némelyek» (CorpGr. 261); de tényleg ma már nem gondolunk erre az alanyra. 1*