Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Iráni elemek ugor nyelvekben 377

1 IKÁNI ELEMEK FINN-UGOR NYELVEKBEN. 379 ISyk. 25, 405—408. 11.). Egyenes árja átvételnek tetszik a finn sorsa «kacsa, ruczaw. A képző nélküli alapszó jelentkezik a tunguz sar «möwe», mandsu sar «eine falkenart» szavakban. 3. Erza-mord. paz, moksa pavas, ska-bas (összevonva ezekből: skaj és pavas) «isten» = szkr. bhágas, zend bagha, örmény bogin, szláv boga «isten». — Fontos ujjmutatás arra nézve, hogy a finn-ugor népek sajátságos ősi hitvilágának hol keressük alapjait; Nyelvészeti szempontból figyelemre méltó, hogy a mordvin alak a szanszkritt nominativusi -* végzetet tükrözi, mely a zendben már nem mutatkozik. Ugyanezt tapasztaljuk az erza verges, vergis, mokka véfgas, virgas «farkas» szón, mely tudvalevőleg a szkr. mkas, zend véhrka mása, melyekhez még ugyancsak ép szóvégzetóvel a zürj. vörkas «vielfrass (gulo)» csatlakozik (1. Ethn. V, 178.).*) Ugyancsak P. nézete, hogy a mordvin loman «ember; idegen» (v. ö. votj. mart és vog, khals «ember» és «idegen») az osszét liman, Urnán «freund» mása. Hasonló fejlődéssel lett a permi {votják éromd, eroma «barátom* szó átvételével az éjszaki vogulb&nmma, melylyel a beszélgetésben az óorosz embert» jelzik akár barátságos, akár ellenséges indulattal. Stakelbergbáró «Iráni-finn szótári viszonylatok)) (HpaHO-<£HHCKÍíi JTeKCHKajiBHHJi OTHoniema) műve a moszkvai régészeti társaság «Keleti Bégiségekw (BOCTOIHHH ^peBHOCTn) czímü kiadványának I. kötetében jelent meg 1893-ban. Tárgyának előmunkálatai közül csupán Klaproth «Asia Polyglotta»-jára hivatkozik, mely természetesen ma már nagy selejtezésre szoruló több szóegyeztetést közöl az osszét és finn-ugor (különösen zűrjén, votják és liv) nyelvek köréből is (88. L). Sajnálatosabb e ténynól, hogy szerzőnk nincsen kellőleg tájékozva a kutatásai területére •eső nyelvek irodalmi forrásairól sem, holott különösen a votják *) A magy. farkas szó ezekkel való összefüggésének lehetőségéről kifejezet nézetemet (Ethn. V, 73 és 178.11.) tekintetbe véve a csuvas voron-yüra «hosszúfarkú», tokmak-yürd «verőrúd-farkú» = «farkas» kifejezéseket (u. o. 140. 1.), továbbá a Halász Ignácztól kimutatott lapp seipek «farkas» (innen: seipe «fark») kifejezést, (Nyr. 24, 243), végűi azt, hogy a finnben is van hánnikás «farkas» •ebből: hdntci «fark» (Nyk. 2, 158) immár végkép elejthetönek találom. 25*