Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Iráni elemek ugor nyelvekben 377

378 MUNKÁCSI BERNÁT. met érdemel az a néhány adat, mely hangalkatával régi átvételre vall s a közletlen iráni-szkitha szomszédságának alkotja fontos bizonyságát. P. a maga részéről a következő eddigelé ismeretlen adatokkal gyarapítja ez utóbbiaknak számát: 1. Erza mord. azoro, moksa azér, azir «herr» = zend ahura «herr», szkr. asura «beiname von göttern, vorzüglich des Varuna». — Értékes adat ez, mely világosan igazolja ama föltevést, hogy a vog. átér, ötér «úr» szóközépi mássalhangzója s (z) változata, úgy a mint ez a vogul sqtér, sötér és szkr. sahasra viszonyából is kitűnik (1. Ethnogr. V, 136.). Ugyané szónak látszik a votják uzir, uzér és zűrjén ozir, ozer «reich», mely mint jövevényszó megvan az éjsz. vogul üsér «gazdag» szóban is (v. ö. a hangzóváltozásra: votj. ulmo «alma» = tör. alma, votj. kun «khán, császár)) = tör. yan, kulim «menyasszony díj» = tör. kálim stb. s hogy a zürjénben rendesen o felel meg a votják első szótagbeli w-nak). Bizonyára nem választhatók el a vogul átér, öíér-tól az osztják ürt, ür ós magy. úr szók sem, melyek közül az ürt alak metathesist tüntet, a mint világos analógiája a déli-osztják t'aras, t'oras «ezer» (v. ö. szkr. sahasra) is igazolja. Több esetet ilyen hangátvetésre az Ethnogr. V. évfolyamában (165. 1.) soroltam föl, hol egyszersmind igazoltam, hogy ez különös osszét hang változtató hajlandóság. Ilyen alapon ugyanez iráni szó átvételeinek igazolhatók a zűrjén verös «mann, gatte» s a vele szorosan egyező finn uroho «vir aduitus, heros», urokse «mas, masculus» szó is (1. Ethnogr. V, 136.), miből ismét az a nevezetes tanúiság következik, hogy a régi iráni hatás is különböző hangalkotású nyelvek részéről történt, melyeknek egyikében a mai osszétnak ősét (s ilyenül egyéb nyomozások után az alánt vehetjük föl), másikában pedig a szanszkrithoz legközelebb álló óbaktriai (zend) nyelvét sejthetjük. 2. Mord. saras «benne» = szkr. sarasa «ardea sibirica» s általában : «madár»}

melyeknek jelentésviszonya tehát megfelelne a magy. lúd, vog. lunt «anser» és finn lintu «avis» szókónak. — Hasonló alakú madárnevek: csag. sarice «ein kleiner raubvogel mit gelblichem rücken und ascbgrauem bauche«, azerb. oszm. sered «sperling», csuvas seréi s innen cserem, sarzi id., zürj. sis, votj. siz «harkály», corig-sié «sirály»; továbbá mástörökség révén magy. szárcsa és mord. soríau «möwe (1. Ethnogr. V. 295.), melyek tehát az ősi török-árja nyelvi érintkezés nyomainak tekinthetők (1.