Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: Iráni elemek ugor nyelvekben 377

* Iráni elemek finn-ugor nyelvekben. Rövid idővel azon közlemények előtt, melyekkel a magyar s vele rokon nyelveknek iráni elemeire s a bennük foglalt kiválóan becses nyelvészet-, műveltség- és őstörténeti tanúiságokra igyekeztem újból ráiránvítani hazai szakértőink figyelmét,*) egymástól teljesen függetlenül ugyané tárgy felé fordult két külföldi nyelvbúvárnak is érdeklődése. Egyikük a mordvin nyelvnek érdemes kutatója Paasonen H. volt, ki a «Finn-Ugor Társaság*-nak egyik felolvasó ülésén a mordvin nyelvnek iráni jövevényszavairól értekezett, a másik Stakelberg R. R. báró moszkvai tudós, ki különösen a permi nyelvek iráni elemeihez szolgáltatott újabb jelentékeny adatokat. P. műve tudtommal nem jelent még meg eddigelé nyomtatásban, de tartalmáról tájékozást nyerhetünk Wichmann György fiatal finnországi tudósnak, a votják nyelv és népköltészet ujabb tanulmányozójának egyik közzétett leveléből, melyben ő a kazáni régészeti, történeti és néprajzi társaság folyóiratát (HSBÍCTÍA OőnjecTBa ApxeojioriH, HcTopin H Braorpaoin npn HMnepaTopcKOMT. Ka3aHCKOWb yHHBepcHTeTt) értesíti hazájának e nevezett szakokba vágó legújabb munkásságáról (1893. XI. köt., 198. 1.). E szerint P. mindenelőtt bírálat alá véve Tomascheknek az iráni és finn-ugor nyelvek érintkezéseire vonatkozó adatait, azt találja, hogy azoknak tetemes része újabb keletű, azaz a volgai törökség révén hatott egyik nyelvterületről a másikba. Ezekkel szemben különös figyel*) L. az Etbnographia V. évfolyamában «A magyar fémnevek őstörténeti vallomásai*, «Az ugorok legrégibb történeti emlékezete)) és ((Adalékok az iráni műveltséghatás magyar nyelvhagyom ányaihoz» ez. dolgozataimat. NYELYTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXV. -^°