Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Ismertetések - Balassa József: Új franczia nyelvtan és helyesírás (Clédat munkái) 359

362 • BALASSA JÓZSEF. lyok telve vannak ellentmondásokkal és ingadozásokkal, nyelvtanaink érthetetlen szabályok gyűjteményei, melyeknek egyszerűen alá kell vetni magunkat, megtanulva az ép oly értelmetlen kivételeket, mint a szabályokat. A franczia nyelv tanulása nem egyéb, mint a helyesírás tanulása, s beszédekben és könyvekben még dicsőítik is e tanulmány terén tett rendkívüli haladást, lenézve azt a barbár korszakot, a mikor még nem tanultak franczia nyelvtant, s elfelejtik, hogy ép akkor éltek a legnagyobb franczia írók. Heine azt mondotta, hogy a rómaiak azért hódították meg az egész világot, mert nem kellett latinul tanulniok; s én (t. i. G. Paris) gyakran gondolom, hogy Pascal, La Fontaine, Bossuet, Voltaire azért tudtak oly remekül írni francziául, mert nem kellett a nyelvtant tanulniok. Az igaz, hogy elég sok helyesírási hibát követtek el, a mi miatt meg is buktak volna a legegyszerűbb vizsgálaton ; csakhogy ők jobban tudták használni az időt, melyet a mi tanítványaink helyesírási aprólékosságok megtanulására fordítanak; pl. hogy megtanulják az ou és eu végű szavakat, melyek a többes számot x vagy s betűvel képezik, vagy hogy megtanulják a dre végű igék kettős sorát, melyek a 3. személyben d-re vagy ű:

re végződnek. Clédat azt óhajtja, hogy a franczia nyelv tanulása, a mire ma nagyobb szükség van, mint valaha volt, szabaduljon ki ebből a pocsolyából, gyümölcsözőbb legyen az ész és kevésbbé veszedelmes a jó ízlés számára. Nyelvtana nem szakít végleg a hagyománynyal, melyet lehetetlen egyszerre kiirtani, hanem csak lassanként és okosan készíti elő a kimúlását. Az egész első szakaszt, s a másodiknak is jó részét a helyesírásnak szenteli; azonban mily különbség van az ő logikus magyarázatai, széles szemhatára, messze menő türelmessége s a többi nyelvtanírók apró, okadatolatlan szabályainak gyűjteménye között, melyek képtelenségeknek bizonyulnak, mihelyt számot akar róluk adni az ember. Az ő orthographiája valósággal a hivatalos helyesírás bírálata, azonban mindig mérsékelt, elfogadható, mely sohasem törekszik forradalmi felforgatásra. írják, ha tetszik, choux és clous, doigt és froid, aulx és maux, de ne tekintsék műveletlen embernek azt, a ki így ír: chous, dóit, aus. Mindenesetre tudni kell, miért írunk így vagy amúgy. A hivatalos helyesírásnak is megvan a maga létjogosultsága: tanításai régibb, ma már eltűnt kiejtés maradványai, vagy pedig egy régibb kor ferde etymologiai tudásának gyümölcsei. Clédat, a ki írt már egy franczia történeti nyelvtant is*), ismerve a nyelv történetét, pontosan megjelöli a mai írásmód eredetét, s ezt oly mérséklettel és tapintattal teszi, hogy a figyelmes olvasó, ha nem is ismeri a franczia nyelvet, s ha nem is tud latinul, figyelemmel *) Nouvelle grammaire hietorique du francais. Paris, Garnier.