Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Ismertetések - Balassa József: Új franczia nyelvtan és helyesírás (Clédat munkái) 359

BALASSA J. FBANCZIA NYELVTAN ÉS HELYESÍRÁS. 359 a -búi, -bűi, -túl, -tűi ragok is ; továbbá egyes szók változnak: 21: túd, 215: tudós, 446: kőltenének, gyümölcse, főkép az e és é: 391: ismer* 409. 1. sor: emlékezeti, 3. s.: emlékezet, 5. s.: emiékezetinéi. Egészen gyanúsalakok: 185: veszni, 445: venni. Másrészt soha sem találkozunk azzal az ékezett többes első személylyel, mely Bellaagh kiadásában (nem tudom, felhasználták-e ennek tanulságait az átírásra) oly gyakori: tudunk, vagyunk, házunk, képűnk. Mind ezekben a kérdésekben könnyen tájékozódhatnánk, ha az eredeti kiadásnak minden művéből mellékelve volna egy-egy belső lapnak a hasonmása. A czímlap, mit a Századok bírálója kívánna, nem felelne meg oly jól, mint egy belső lap. Más kényelmi eszköz is hiányzik még a kötetből: nincs a végén lapszámozott tartalommutató. P. eredeti tartalommutatói úgy el vannak dugva, hogy a lapozgatóra nézve nem is léteznek. Semmi költségbe és fáradságba sem kerülne továbbá minden lapon a sorok fölé kitenni az illető mű czímét és fejezetét. így az igen jó kiadás még jobbá lenne. Eár volna elmulasztanom azt a kérdést is. hogy vájjon benn lesznek-e az összes művek közt P. levelei, az 1629-ki esztergomi egyházmegyei zsinat végzései, s más ily munkálatok, melyeket P. maga készített. Hiányos volna a gyűjtemény, ha kimaradnának. Egyébiránt a tulaj dónk épeni irodalmi művek kiadásáért is kifejezhetjük a nyelvészet nevében köszönetünket. KALMÁR ELEK. Új franczia nyelvtan és helyesírás. L. Clédat. Grammaire rdisonnée de la langue frangaise. Paris. H. le Soudier. L. Clédat. Précis d'orthographe et de grammaire phonétique pour l'enseignement du frangais á l'étranger. Paris. G. Masson. Clédat nyelvtanai sok tekintetben új szempontból tárgyalják a franczia nyelvet, s ezért érdemlik meg a mi figyelmünket is. A Grammaire raisonnée (vagy, a mint magyarul nevezhetjük, okoskodó nyelvtan) nem puszta leírása a mai franczia nyelvnek; a szerző nem elégszik meg a tények egyszerű közlésével, hanem magyarázza, sőt gyakran bírálja is a nyelv sajátságait. Egy kissé furcsának tetszhetik, ha a nyelvi tények bírálatáról szólunk, hisz a nyelvtaníró feladata csupán e tényeknek közlése, legfeljebb magyaráznia lehet őket az illető nyelvnek történeti fejlődése alapján, de bírálatról, az egyes nyelvtani sajátságok helyességének vagy helytelenségének mérlegeléséről szó sem lehet. A nyelvész megfigyeli és magyarázza a nyelv természetes fejlődését, de nem erőszakolhatja más irányba, nem kényszerítheti új irányú fejlődésre. Clédat sem a nyelv szerkezetét, belső szervezetét bírálja, hanem csak a