Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Ismertetések - Balassa József: Új franczia nyelvtan és helyesírás (Clédat munkái) 359

360 BALASSA JÓZSEF. rá kényszerített külalakot, a sajátságos írásmódot. Nyelvtanában folytonosan figyelemmel kíséri a franczia nyelv történeti fejlődését s ennek alapján magyarázza meg a mai nyelvnek egy-egy sajátosabb jelenségét. Ugyancsak a történeti fejlődésnek figyelembe vételével mutatja ki azt a nagy ellentétet, mely a mai franczia nyelvnek beszélt és írott alakja között van. S csakis ebben a tekintetben bírálja a nyelvet, kimutatva, hogy mily kevéssé illik a XIX. század franczia nyelvére a XVII. századhói rámaradt ósdi ruha. A nyelvtan elé Gaston Paris, a jeles nyelvész, írt előszót, melyben méltatja Clédat vállalkozásának jelentőségét, s egyúttal érdekesen tárgyalja a franczia helyesírás reformjának kérdését. Ez előszó bő kivonata — melyet itt közlök — legjobb ismertetése magának a nyelvtannak, s egyúttal tanúságot tesz arról is, mily véleménynyel vannak a franczia nyelvészek legjobbjai nyelvüknek mai írásmódjáról. A rendes meghatározás, melyet a nyelvtanok élére szoktak iktatni — mondja G. Paris — bár egyszerűnek és világosnak látszik, ha komolyabban vizsgáljuk, igen nehezen érthető. «A nyelvtan a helyes beszéd és írás tudománya.* (La grammaire est l'art de parler et d'écrire correctement.) Mit jelent e meghatározásban a beszéd és írás szó, vagy mit jelent az, hogy helyesen ? A «beszéd» szón különböző működést értünk: a kiejtést, a szavak megválasztását, a szavak alakjának változását, s végül összefűzésük módját egyes mondatokká; vagyis ide tartozik a helyes kiejtés, a szókincs ismerete, az alaktan és a mondattan. E négy rész közül a franczia nyelvtanok teljesen elhanyagolják az elsőt, a szótárakra bízzák a másodikat, a harmadikban összezavarják a helyesírást a nyelv tényeivel, s rendszeresen csak a negyediket tárgyalják, bár ezt is tökéletlenül. A történeti nyelvtanok e mellett az etymologiát is tárgyalják, kimutatva, hogyan fejlődtek a szavak és nyelvtani alakok egyes hangjai, a mi mindenesetre érdekes dolog, csakhogy nincs semmi befolyással a nyelv mai használatára. Az «írás» szónak is három különböző jelentése van: a betűvetés módja (szépírás, calligraphia), a betűk viszonya a kifejezendő hangokhoz (helyesírás, orthographia) vagyis midőn a beszélt nyelv helyett az írott nyelvet használjuk, végül a stilus vagy gondolataink Írásbeli kifejezése módja. A szépírás és a stilisztika azonban nem tartoznak a nyelvtan körébe, marad egyedüli tárgyul a helyesírás, s nyelvtaníróink az alaktan és mondattan mellett egyedül ezt tárgyalják, mint a nyelvtannak legfontosabb részét, pedig jogosan csak mint jelentéktelen függelék foglalhatna mellette helyet. Hisz egészen mellékes dolog, hogyan jelöljük az írásban a nyelv egyes hangjait; ha a franczia vagy a görög nyelvet gyorsírással írjuk, mégis ugyanaz a franczia vagy görög nyelv marad.