Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Hegedűs István. Értelmi egyezés a görögben 201

ÉBTELMI EGYEZÉS A GŐBÖGBEN. 211 Arany Hamlet-ford. 22 : «Megtartom a szép leczke benyomásit, •örül szivemnek*) magyarosságát a nyelvemlékek igazolják. Az ily kifejezést a görög és latin kettős tárgyesettel fordítaná Eetinebo affectus huius admonitionis pulehrae custodes animi. Teljesen megfelel ennek az a mondat, melyet Horn. A 27. idéztem a mondathoz járult értelmező eltérő nemének jellemzésére: l'p uracv iotxótsí, aq . . . . atYjpi^s, répás [ispebíceov áv&ptóTiwv: a szivárványhoz hasonlítva, melyet a beszédes ember csodájául (vont az égre Kronion). Ide vonható a sok pongyolaság, melyet a nép a népies színezetre törekvő író megenged magának. P. Thewrewk E. i. helyen Arán," Aristophanes fordításából a következő passusokat idézi: Tűrjetek, galambom (Lys. 711). Hisz nem vagyunk mi ember (Mad. 65). Kedvenezíróitokat ti mikép hagyjátok cserbe, ha vénül (Lov. 408). Oh lelkem, asszonyok (Lys. 200). Mi vagyunk a gonosz (Nők iinn. 743). Örült nem vagyunk (Nők ünn. 195) Néma lettünk <Ach. 644). Idézi továbbá Erd. Népd. II, 329.: Ti se legyetek kényes. U. o. III, 18: minálunk a lányok kényes. Mindenesetre jellemző, hogy többnyire a melléknév megy egyesbe. A melléknév egyetemesítő, gyűjtő jelleget legkönnyebben ölthet. Hiába való pedántság volna minden pongyolaságot megokolni és benne benső logikai egyezést keresni. A gondolat belalakjához idomul a nyelv. Az alaki egyezéstől való eltérésnek számtalan árnyalata van. Egy ily mondatban például: Nézzen isten kegyelmetek (Arany Ágnes a.), egyszerre két jelenséget látunk. Először a többesszámú alanyhoz az állítmány egyes száma járul: mert az egész törvényszék mint egy testület lebeg Ágnes asszony előtt, de körül nézve látja az egyes birókat. Másodszor a magyarban ilyen czímek után (kegyelmetek, nagyságtok, fölségtek) egyesszám jár. A magyarban érdekesnek tartom Mikes következő helyét: 0 móltóságuk éhen jöttek vissza; ő méltóságuk egy nyomorult korcsmára szállottak. íme mind éhen voltak és egyenként szállottak korcsmára. És e ponton áttérhetek értekezésem utolsó fejezetére is, mert itt egyszersmind személybeli változás is fordul elő. V. Személybeli változás. Az értelmi egyezés legtermészetesebb mintegy SSCXTCXQJQ alakját találjuk meg a fölszólításoknál; mert itt a közvetlenség kizárja a félreértést. így aye, <péps, ISh után a parancsolómód értelmi egyezés szerint következik. Például: Homeros 7 475: IlatSs? sjxót. .aye T^s^á^t;) Y.ak\íxpi'/a<; ftncotx; £eú£aTe. Aristophanes Ach. 318. elité [tot, xí (petdóueaőa twv Xtöwv w Spórát. — Itt az egyesből többesbe csapott át a beszélő személy a helyzetnek megfelelően; de megfordítva is megesik, hogy több személytől egy személyhez 14*