Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Hegedűs István. Értelmi egyezés a görögben 201

210 HEGEDŰS ISTVÁN. név személyeket jelöl meg, b) ha a semlegesben több alkatrész van, vagy ha az általa jelölt cselekvés több különböző helyen és időben történik. Pl. Xen. An. I, 7, 17 : u-o%wpoúvTojv (pavepá rt(jav

xai MWHÚV xai ávd-piúxíúv c/vy TtolXá ... az ember és lónyomok különböző helyen láthatók: ezért a többes. Az állitmány összefoglaló jellegét föltétlenül az egyesszám érzékíti meg. Euripides Hipp. 772 : detuóv oc noXXoi, v-axoDp^oó? őxav e^oxr: TcpoaTárag. E mondatban a ol itoXXol mint a plebs jelzése jár a detvóv-ndl, szétosztó jelleget öltvén a mondat második felében jár többesszámmal. És felette jellemző mondattani tény, hogy ha a többesszámú semleges alanyban gyűjtő egybefoglaló kifejezés lappang, az egyesszámú állítmányban szintén ezt találjuk meg. Es ilyenkor az állitmányi név semlegesbe megy át a nemi egyezés áthágásával. Példák : Horn. B. 204. oóx áyad-óv TcoXoxoipavhr]* sic, xoípavo? IOTÖ). A latinban teljesen megfelel Verg. Aen. IV, 570: varium et mutabile femina. A szanszkritban érdekesnek tartjuk a következő példát: Mrcchataki (idézve Speijertől): paksavikalacca paksi cugkacca taru sarasea jalahínam sarpagca uddhrta damstras tulyam loke daridragca == szárnyaszegett madár, lombtalan fa, kiszáradt tó és fogatlan kigyó: ilyen a szegény ember e világban. Itt tulyam : aequale a több alanyt egybefoglalva, egyetemes érvénynyel fejezi ki, hogy hasonló. íme a több alany mellett is egyesszám. A magyarban számos eset fordul elő. Például: Nyr. V, 265: a kik szép nép. — Aranka : Uj elm. 13. Pázmány szokásai s mondásai bizonyosan szép és jó magyarság. — Kisfaludy S. Bold. Szer. I. ének: Hol a fényes társaságok A léleknek unalom; A tomboló mulatságok Szívnek, testnek ártalom. — H. B. Legyenek neki segéd. — Szász K. Nib. é. 221 : Legyetek üdvöz. — Merényi Ered. népm. 58. Hamarább elkopnék a ti lábaitok térdig. Simonyi fennebb idézett értekezésében felállított csoportok világos képet nyújtanak az állítmány egyesszámú használatáról. Ugyan ő: Szóegyeztetés az állapothatározóban ez. értekezésében az ul, ül, vá-vé, nak-nek ragu határozó jellegű állitmányi nevek egyes számát a felsorolt példák alapján úgy magyarázza, hogy a hol az egyest alkalmazza az író vagy mesélő, ott egyáltalán a második névszót gyűjtőnek veszi, erre pedig legalkalmasabb a melléknév: így foglalja egybe a szabályt: «A szereplést (-ul-ül), átváltoztatást (-vá-vé-nek), nevezést, és vólést (-nek) jelölő határozók, ha többesszámu névszóra vonatkoznak is, mindig megállhatnak az egyesszámban, kivéve, ha épen többségre változást akarunk nyomatékosan kiemelni.»