Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Hegedűs István. Értelmi egyezés a görögben 201

ÉRTELMI EGYEZÉS A GÖRÖGBEN. 209 nans bizonyítókát szolgáltatja annak a bámulatos símulékonyságnak, melylyel az állítmány simul az alanyhoz. Legjellemzőbb a következő mondat, melyben egyazon mondatban az egyesszám s a többesszám is előfordul: B. 135 : xaí ÖV] doupa aéarjTts vswv %<xí artápra XéXovtai. Itt az egyesszám kifejezi, hogy a hajó gerendázata indult rothadásnak és a kötelek: rendre foszladoznak. Ha w,534 bt, /sipőiv invaro reó%£a és P,760: KoXXádi reúyea xaxá TZSOOV mondatokba behatolunk, látjuk, hogy amabban az állítmány egyesben foglalja össze a cselekvényt, emebben pedig az állítmány distributiv jelleggel bír. Homerosnál túlnyomó az egyesszám használata, kivált a névmások után, mert ezeknek összefoglaló jelleme van. Delbrück kétségtelennek tartja, hogy az ősindogermán nyelvben az egyesszám volt a szabályszerű; ennek emlékét csak a görög őrzé meg; a többi nyelvek az alaki egyezésre tértek át. A szanszkritban már alig fordul elő. Delbrück a következő példát hozza föl: Er. 1:63, 9: sava tő,. .. devesu astu = Tzaura raíza eVo) ateoíc;. U. o. 162, 9: nate vivyan mahimánam rajansi = 6 a-qp oó ^wpsí TÖ {jLéYSttos oóv. Itt vivyaí (mert az n szandhi szabálynál fogva áll a t helyett) egyesben van a rajansi mellett, mely rajas többesszáma. Összes olvasmányaimban merészebb formáját a semleges nevek e vonzatának nem találtam, mint Plató Civ. V, 63. c: xófiiv 7<xp twv -xhjpíwv: éXe&spcórapa satlv: ebben az állítmányi név éXao&spwTspa többesszámban, a kapcsolóige (copula) egyesben áll. Ide tartoznak a franczia il est, il ya, az angol it is, a német es gibt kifejezéseknek, melyekben a gyűjtő jellegű, az összefoglaló állítmány egyesben áll, teljesen megfelelő következő példák: Soph. Pr. 520 : r}v 8' ajttpfoXexTOt xXt/j.axsg. Euripides : Jon. 146 : iwjv §' C<pavraí *fpá|JLfjLaat ToiaíS5

6cpaí. Plató Civ. 462, e:

iaxt jiiv TTOD JWtl év ml*; OLKKOLLC, rcóXsaiv apvovrég TS xai dytiog. Sőt még kettó'sszÁm mellett is előfordul az egyes : el éavt TOÓTW dixxá rco fiíco. Álljon itt egy felette jellemző példa annak megvilágítására, hogy az állítmány akkor kerül egyesbe, ha összefoglal, ha gyűjtőjelleget ölt. A fentebbi példák is világosan beszélnek e tényről, mert hiszen nem semleges, de más nemű nevek többesszámával az ion t egyesszámban egyezteti. E példa következő: Xenophon Cyr. V, I, 14: zap.oy&^pá áv&pajTrca uaawv, oljxai, TÍÖV sictdt)|xi(úv axparrj éazc Karcsira Ipara alriójvrac. Itten a hitvány emberekről szólva egyszer konstatálja, hogy az érzéki indulatok rabjai: egyest használ, mert általánosan mondja ki a szabályt, azután ugyanez emberek egyenként okolják Erőst: ezért az alrimrat többes száma. Kühner két csoportba osztja a semlegesek többese mellett a rendes alaki egyezésnek kivételes alkalmazását: a) ha semleges NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXV. 14