Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Hegedűs István. Értelmi egyezés a görögben 201

ÉRTELMI EGYEZÉS A GÖRÖGBEN. 205 Thuk. 2:47: «sá vóaoq, JtpcúTov 7Jp4aro fsvéoftai xolc, 'Ath]vaíoie tefófjLcvov rcpÓTSpov 7toXXáxi? I^xatao/^ai» : a Xsfó^svov alkalmazásánál az iró már nem a ft

vóaos-ra, de ró vóö-jy/ia-ra gondol, mint a következő 3. §-ból kitetszik, hol a voao<;-ra vonatkozó névmás auzoü (As^étö) ODV jre^c aóro5).Homeros: ^., 75-ben fordul elő : ró [úv ODTTOT' apatit, holott az előző versben vefkky xuavéq-rül volt szó. Faesi megjegyzi: ró JUÍV, dies «das durch vswéXy bezeichnete Ding». De hát ennek értelme nincs, holott ha a rdfúvt a vstpéfo) synonymjára: avs'jp oe-ra visszük: a congruentia teljes. A szónoki, de még inkább a bölcseimi stilban az elvont kifejezéseknél szereplő ró vagy rá egy gyűjtő egészet alkotott és e collectivumban a jelző többesbe és hím nembe csap át: Plató Leg. 657,. de : ró rcüv npsafiurépíov Tjfiwv Éxeívoo<; a5 ő-£(opoüvrsg, őiáfsiv fjfóo[i.S'ö-a TrpsTTÓvtax; yaipovxeq, tj sxeivcov Tta'.Sia. A szanszkritban kitűnő példa Ram. 2:52, 42: tva cintayanta(h) niráhara: krtá: prajá: = rád gondolva, alattvalóid nem vesznek táplálékot magokhoz. Itt a praja: nőnemű alanyra vonatkozó participium hímnemben áll az értelmi egyezésnél fogva. Tökéletesen megfelel a francziában e mondatnak: les vieilles gens sönt soupgonneux. A latinban Cicerónál fordul elő: Hoc idem generi humano contigit, quod interra collocati sünt. Az ily mondatfűzés: pars hostium per agros dilapsi pars urbes petierunt, — a nemi egyezés alól való kivételt mutatja, de egyszersmind más csoport alá is tartozik, melyről alább lesz szó: Cic. in Verr. 2:32: Quod unquam huiusmodi monstrum aut prodigium audivimus, qui cum reo transigat.. Sőt még metonymikus fordulattal is találunk példát: Liv. 23:17 : Hannibál Acerras conatus pellicere, postquam obstinatos (tehát a lakókat érti) vidit. A németben*) Schiller e mondata: Auf dieser Bank von Stein will ich mich setzen, dem Wanderer aufgerichtet: a participium a dativusban lévő Bank-m vonatkozik. Hier ist das Mádchen, kennst du sieí Klárchen, die noch gestern bei uns war. Ide vonható az az eset, midőn a mutató névmás gyűjtő értelemben semlegesbenáll bármely nemű főnévre is viszonyítva. Pl. Die gefáhrlichsten Feinde. . . das sind die Schmeichler. Fontos észrevételt tesz Kühner arra a tényre, hogy a görögben a, felső fok neme gyakran nem az alanyéval, hanem az állítmányi névével egyezik. Pl. Hdt. 4:85: '0 TTÓVTÖS 7rsXaYSü>v árcávtcov rcécpoxe $couuLama>TaToq-ba,ia. a rendes egyezést találjuk, de ugyancsak nála 5:24: zr^/iárov rcávttöv timwxarov ávrjp <píXo?-ban már a felső fok neme a gen. part. nemével egyezik. Kühner szerint, ha a 2) A példákat

Heyse: «Leitfaden zum gründl. Unterr. in d. d, Spr.»ez. műve 24. kiadásából (Hannover 1891) vettem.