Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - R. Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két ’nyelvi emléke’. - IV. Istennyila. V. # 187

ŐSVALLÁSÜNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 197 állatok számára lakhatóvá ; magáról a létrehozás actusáról legtöbbször hallgatnak. Midőn tehát a Ma yul'item möjí-ban (a föld vízből való előbuktatásának regéjében) ezt olvassuk: Numi-Tqrém jáyán au kwol janit jelpin má-lqmtél tdrátawé (Vog. népk. gy. I* 135.), azaz «N—T. atya háznagyságú szent földdarabot bocsátott alán, tisztában lehetünk azzal, hogy itten valójában nem teremtésről van szó, hanem a már megteremtett föld égből való leeresztéséről. Épen nem lehetne e kitételt pl. így fordítanunk: «N—T. atya háznagyságú földet teremtett)). A hol igazán teremtésről történik említés, ott sehol se találjuk, hogy a,tárat- vagy tárémt- igealakkal fejeznék ki; teszem az «ember teremtésének regéjé»-ben Numi-Tqrém e szavakkal küldi testvérét Joli-Tqrém-ot «az ember korabeli világ» létrehozására: Nan ja/— Jáyi, an joli máné va'ilén, elém-yqlés jisin tqrém, elém-yqlés nqtintárém sánkémtankwé éri! (Vog. népk. gy. I. 128.): «Te testvér (nőtestvór), most szállj le az alant levő földre, az ember korabeli világot, az emberidejebeli világot kell megteremteni!)) Minthogy pedig Joli-Tqrém nem tudja miből s hogyan hozza létre az embert, ezzel a kérelemmel küldi fel követét bátyjához: Numi-Tqrém já,i-pikwéf an elém-yqlés ünléné sqwin ma ti ünttáslén, posifiV ti váradén : an elém-yqlés yuml'é sánkémtankwé2

(u. o. 129.): «N—T. bátyácska! az ember lakó kérges földet most már megteremtetted, világossá tetted : de hát az embert hogyan kell megteremteni ?» A követ alászálltaután: Numi-Tqrémyumiánáelém-yalés-yuri várunkwé kétitá (u. o. 130.): «N—T. elküldi embereit, hogy csináljanak (földi) •emberalakokat*), a melyekbe azután Joli-Tqrém életet lehel s munkája elvégzését e szavakkal adja tudtára N-Tqrémnak: Jqutá vüyém sát yumin sánkamténé ti sánkémtáslém (u. 0.132.). «íjjafogott hét férfiadat megteremteni ím megteremtettem)). Eme példánkban, mint látnivaló, valóságos teremtésről, megalkotásról van szó, a melynek jelölésére azonban épen nem használják a teremtésnek Munkácsi szerint sajátos tárát-, tárémt- kifejezőjét, hanem a sánkémt-igét. De még számos ily példát lehetne idéznünk, melyek határozottan tanúsítják állításunknak igaz voltát. Hogy Munkácsi a tárat-et ősvallási kifejezéssé tenni igyekvő buzgalmában szembeötlően téved, saját felhozta példájával is megbizonyíthatjuk, a mely így hangzik : Am Paráp-náj ánkw táráte'im: «En Paráp-asszony anyát bocsátok)), azaz M. szerint: n-teremteh) (tehát táráte'im = teremtek). Hogy itt a táráte'im formának teremtésre való értelmezése nyilvánvaló hiba, bizonyítja ugyané mondásnak teljesebb alakja: Am Sát-ur ánkw sánkémte'im, Paráp-náj ünkw táráte'im (Vog. népk. gy. I. 80.), vagyis : «En Hét-hegy anyát teremtek, Paráp-asszony anyát bocsátok alá». Mivel Paráp-asszony egy a Hét-hegygyei, világos, hogy a kitételnek helyes értelme ez : Én Paráp-asszonyt (hegyet) teremtek s azután lebocsátom őt,• tehát