Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - R. Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két ’nyelvi emléke’. - IV. Istennyila. V. # 187

196 E. PEIKKEL MAEIÁN. ama patriarhális, szivet-lelket csiklandó csalfa hitben, hogy akár a magyarok nemzeti Istenének eszméje, akár pedig a villámnak Isten nyilaként való felfogása s elnevezése ősvallásunkból maradt reánk. V. A ,teremt' szó. Ez az utolsó «ősvallási kifejezés». ,A teremtés fogalmára,, mondja Munkácsi, a vogulban egyik legjáratosabb kifejezés: taráti (ibocsát, ereszt)) pl. élern-yqlés ünléné ma tárátwhkwé ti tárémtáslén: az ember lakó földet megteremteni ím megteremtetted tdk. bocsátani ím bocsátottad \ am Paráp-naj ánkív táráte'im: én Paráp-asszony anyát (ily nevű hegyet) bocsátok (azaz: teremtek). Hogy miként vált a «bocsátást» jelentő ige a «teremtés» értelmének hordozójává, teljes világossággal (!) kiderül a részletesebb teremtési leirásokbólr melyekből azt látjuk, hogy Ntimi-TqZrém ősisten a földet és jelenségeit nem puszta szavával ex nihilo alkotja, hanem azokat mennyei lakából alábocsátja, még pedig rendesen igen nehézkes módon: kötelekkel vagy hágcsón... A vog. tárát-, momentán /áráwí-kópzésével alakilag és jelentésben pontosan egyezik a magyar teremt-, s midőn a kifejezés ennyire azonos, nem kell-e a bennük rejlő alapfelfogást is azonosaknak tartanunk ?!' (Ethnogiv 4: 53—54 1.) Bármennyire tetszetes látszatra Munkácsi emez utolsó egyeztetése, mindamellett tévedésen alapulónak s el nem fogadhatónak kell kijelentenünk. Okoskodásával szemben előre is határozottan állíthatjuk, hogy 1. a vog. tárát-, tarémi- ige nem mythologikus kifejezés s nem jelent soha annyit, mint «teremteni», hanem tisztán. csak «ereszteni, bocsátania, 2. ha még mythikus elnevezés volna, se lehetne a teremt-igét vele rokonságba állítani. Eleve megjegyezhetjük, hogy más dolog teremteni valamit (== semmiből vagy már meglevő dologból létrehozni) és más a már kész teremtményt mennyből alábocsátani. M. tévedése épen azon fordul meg, hogy az utóbbi mivel etet is teremtésnek veszi. Lássuk különben, miként megy a vogul mythologiában végbe a teremtés. A XuV-qtér möjt (ördögfejedelem regéje) szerint: máüntaytné eli-paalt vitt' tarmV akwán yqmitaytém álseV (Vog. népk. gy. I. 151.) vagyis: «mielőtt a föld megteremtődött, a víz és ég egymásra borulva födték egymást». Magát a föld létrehozását illetőleg meglehetős zavart találunk a teremtés regéiben; némelyből Numi- Tq,rom bocsát le (taráti) az égből egy darabkát, a mely azután rövid időn megnövekszik; másutt meg úgy buktatja ki atenger mélységéből valamelyik küldöttével. Egészen világos, hogy a föld mind a két esetben már eleve készen van, s az énekek csupán arról szólnak, miként teszi Numi-Tarém az emberek s