Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - R. Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két ’nyelvi emléke’. - IV. Istennyila. V. # 187

ŐSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 193 a zsoltárokat költőink gyakran feldolgozták énekeknek, főkép a protestantizmus elterjdésével, a mely felekezet tudvalevőleg rendes templomi énekekül használja őket. Hogy azután eme feldolgozásokban az eredeti kifejezések nagy részét megtartották, magától érthető dolog. A nép pedig, mely naponta énekelte, vagy hallotta a szószékről és olvasta a fordításokban s egyéb vallási munkákban, lassadján elszokta, megtanulta a főbb typikus kitételeket, melyeket eszmekörébe könnyen beleilleszthetett. Ezen az úton-módon vált az «istennyila» is több más bibliai kifejezéssel egyetemben nyelvünk tulajdonává. Már most, ha az ^istennyila)) eredete a szentírásban sarkallik, világos, hogy sem alapja sem értelme a finn Jumalan nuoli vagy akár a föltett vogul tq>rém-nai névvel való kapcsolatbaejtésének. Én különben abban a véleményben vagyok, hogy a finn jumalannuoli-t is a szentírás hatása hozta létre. A kereszténységnek s vele a bibliának hatása a Kalevalára félreismerhetlen és le nem tagadható. Ukko alakja a keresztények Istenének több tulajdonságát egyesíti magában; sőt a Kalevala utolsó rúnója olyannyira keresztény szellemű, hogy Máriáról és Krisztusról zengedez. Épen nem lehetetlen tehát, hogy Ukko nyilai is (= a villámok) Jehova hasonló fegyverszereinek képmására alakultak meg a finnek képzeletében. Mint czikkelyem elején kifejtettem, a tq,rém-nal megléteiét kétségesnek tartom a vogulban; de ha mégis megvan, úgy gondolom, eredete ugyanoda mehet vissza, a hova magyar és finn társáé, t. i. a kereszténység hatására. Megemlíthetem itt Hunfalvynak egy tévedését is, hogy t. i. a «villám» fogalmának jelölésére használt vogul sáli (sálé, sáli) szónak «szeg, nyih etymont tulajdonított (Vog. föld és nép 19.) s a magyar ^istennyilán egyértékesének akarta feltüntetni; pedig nyilvánvaló, hogy ez a sáli «blitzen» igével függ össze, a mely a magy. salyog, csillog, finn selkea, selkiá, lapp calget, calges, votj, celekt-, celekjal- stb. szavakkal rokon. (MUg. Szót. 368.) H. hibája különben Kuun Gézára is átragadt. (1. idézett müve 173.) Az «istennyila» eredetének tisztázásával önként fölmerül bennünk az a kérdés, mit tartsunk a «magyarok nemzeti Istenén~vő\, a kinek a hagyományos nézet legsajátosabb tulajdonsága gyanánt szokta emlegetni, hogy égiháború alkalmával villámait ,mint hatalmas nyilzáport* szórja mennyei lakából! Ez a kérdés nem vág ugyan szorosan tárgyunkhoz, de tagadhatlan közeli érintkezésben van vele, azért lehető rövidséggel igyekszünk reá megfelelni. Azon eredmény alapján, a melyet ősvallásunkról eddig főleg a nyelvészet támogatásával kiderítettünk, annyit határozottan állíthatunk, hogy eleink nem voltak igazában egy Istent imádók, a mint krónikásaink rájuk akarják bizonyítani; de nem is voltak NYELVTUD. KÖZLEMÍCHYHK. XXV. 1"