Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)
Értekezések - Munkácsi Bernát: A magyar magánhangzók történetéhez - 164
174 MUNKÁCSI BERNÁT. szótagbób) váltak volna, mint B. fölveszi (NyK. XXIV, 266), nem igazolható. Érdekes tanúiságot tartalmaznak a magy. kéi-ige egymásnak ellentmondó vog. kai- és osztj. kii- alakpárjai, a mennyiben azt bizonyítják, hogy azaz ingadozás, melyet egy részről az Erdősi-féle kel- írás és a tiszavidéki kél-.ejtés, más részről a Jord. cod. kyl- irása s a kilís hangzás közt mutatkozik, igen régi eredetű. Hasonló alapon magyarázhatjuk a kér- (tiszav. kír) és kérd- (kérd), továbbá az ér- (ír-) és ért- (erű-) viszonyát, melyeknek etimológiai kapcsolata egész természetes (v. ö. föléri észszel; 1. MUgSz; valamint B. ellenkező nézetét NyK. XXIV, 261.). Világos adat az alakok eredeti kétfélesógére a két és kettő, melyek egymással nem lehetnek genetikus viszonyban : az utóbbi az eredeti jt hangcsoportnak (v. ö. finn kahte-, votj. kikt- «kettő») hasonulásából az előbbi mint a vog. kit, osztj. kát társalakokból kitűnik, kétségtelenül a j beolvadásából jött létre, mely az eredetileg mélyharjgú (kakt B ) szót az ugornyelvekben magashangúvá is változtatta. Ez a ;'- hangzósulás azonban nem történhetett már a magyar nyelv külön életében, hanem korábban, még a közös ugor korban; mert külömben, mint B. helyesen itéli, az ilyen j zártabbra színezte volna a magánhangzót (v. ö. itt mell és mái = vog. ma'il.) Más útjai mutatkoznak az uráli ugor nyelvek világánál az e és é hangok fejlődésének a következő szók tőrészóben: 1) Magy. név (neves): ÉV. nam, KV. nam; TV. nam; EO. nem,. DO. «em|nyél (nyeles): ÉV. nal, KV. ndl, TV. nél; ÉO. nal, DO. nül. Ezekben a magy. alak magánhangzójának hosszúságát nem lehet eredeti hangállapotnak tartanunk, mert erre a távolabbi rokon nyelvek sem nyújtanak alapot. Igazolva van azonban bennük a nyílt hangzás eredetisége. — Ide valónak látszik a vész-, veszige is, melynek vog. üs-, uos-, osztj. us- párjai nem vallanak arra, hogy magánhangzójuk eredetileg is hosszú volt (t. i. uos-=*vos-).. b) A zártabb é is többször másodlagos, még pedig leginkább ej (ej, e1 ) diftongusból keletkezett fejlemény a tőszótagban. Világos példák erre: vér (vír): ÉV. vijlr, vir «veres» (v. ö. kélp «vér» és «veres»), KLV. wuir | té- tova: ÉV. ti', KV. téV | vé-kony: DO. vágat, ÉV. voutá | vél: v. ö. ÉV. vay- «látni; tudni». De tévesen véli B„, hogy minden zártabb é-nek ilyen az eredete; mert mint a
