Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A magyar magánhangzók történetéhez - 164

A MAGYAR MAGÁNHANGZÓK TÖRTÉNETÉHEZ. 175-föntebbi összeállításból kitetszik, több é (í) ugorkori.*) A fő, vő régi/á, vé (fé- kötő, /í-kötő) topárjának mintája szerint (1. erre nézve alább 183. 1.) képzelhető az é alakulása a tészen, létei, vétel, étel alaprészeiben (v. ö. vog. vaj-, váj-, osztj. vej-, vij- «venni»; vog~ taj-, táj-, te-, osztj. lev-, lé-, tév- «enni»), melyeknél nem képzelhető, hogy az é hosszúsága a tev-, lev-, vev-, ev- tők v-jének beolvadásából keletkezett; minthogy ez bizonyára ö színt adott volna a magánhangzónak. — B. kétségbe vonja Budenz azon felfogásának helyességét, hogy bizonyos hosszú hangzók a magyarban «az eltűnt nasalis pótló nyújtásai» ; pedig világos példák erre a magyar nyelvtörténetben : mégyen, mész e h. mengyen, mensz (v. ö. ÉV. min-, KV. mén-, TV. min-, DO. men-, EO. man-) és langy: lágy (ÉV. lonsin, KV. tynéén TV. latiéin «langyos», ÉO. lunse «warm, heiss»). V. ö. még itt: magy játsz-: DO.janty-, EO. jont-, junt-, ÉV. jony-, KV. jqny-, TV. jánkh- id. Hasonló esetnek vehető: téged (tíged), melynek párjai, ÉV. nan, KV. náV (acc. náyén), TV. nou, ÉO. nen,. DO. nen az é-nek eredeti rövidségét mutatják. Egyéb nyelvekben is mutatkozik ilyes hangváltozás, így a görög ind. prges. plur. 3 személye -ooot eredetibb -ovti helyett való; hasonlóképpen ujszlov. mode «hode», móder «weise», mőka «mehl», mőS «mann» = ószl. mqdo, mandrb, maka, maZh (Miki.). — Tudvalevő, hogy mássalhangzó előtt álló l beolvadása is okoz nyújtást nyelvjárásainkban (őma, kúcs) ; ezen alapon magyarázhatjuk a hangzó jellegét az ép (íp) szóban (v. ö. ÉV. jelpin, TV. ilpén «szent; erősw, ÉV. jelpt- «éppé tesz, gyógyít»; 1. a jelentésfejlődésre nézve a MUgSz. id-vöz czikkét). Eltéréseket mutatnak az itteni észleletektől: édes (ídes), melynek kezdőhangzójául az ÉV. at, KV. at, TV. dit, ÉO. ébelr DO. ebet, apel «íz» után inkább nyílt é-t várnánk. De megmagyarázza a zártabb hangzást e mellette eltűnt v, mely a vev- (vesz), ev- (eszik), kbv- (kő, ki) szöv- (sző) s más hasonló szókban a föltehetőleg nyíltabb hangzót (v. ö. ÉV. vaj-, taj, KV. kdu; ÉV. saj--,. KV. sdy-) szintén zártabbá változtatta ráhatásával | sért- (sert*) Ily énekül veendők ü>fél-, mély és négy szavak hangzói is, noha csak rövid magánhangzók állanak velük szemben az ugor nyelvekben. Ezekben t. i. a közvogul i hangszín világosan utal az előbbi é\ éj diftongusra, mely a távolabbi rokon nyelvek Ik, Ij hangcsoportjából következik. '