Nyelvtudományi Közlemények 25. kötet (1895)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Mondattani vázlatok. 1. A hiányos mondatok 1

MONDATTANI VÁZLATOK. 13 a madarat, 1. itt 1: IV. — «Ne a kenyér» analógiájára: Fogja ez a darab kenyér! (Nyr. 6: 231. Hétfalu). 2. Ritkábban hagyjuk kifejezetlenül (ha nem tekintjük a van szót) a jelentő módú igét. a) Még leggyakrabban történik ez kérdésekben; pl. Jó utazók! hová, merre ? (Fal.) Bogár Imre, hová olyan szaporán? (Népd.). Felséges uram! hova s meddig ilyen egyedül? (Népk. gy. 3 : 326). Minek ez a bot? stb. ( = minek kell?) Mit egy úrnak egy arany? (Közm., e h. mit ér? palóczosan így is : «Mit egy úrnak egy arany? Könnyen kicsapja, ha van.») Mit nékem a világ ? (Kölcsey: Borkirály). Mit az nekem ? (Ar: Életéből). Mit nékem a te mulatságod ? Was gehn mich deine Freudén an? (Dóczi: Faust). — Eh, de mit most okoskodni! (Pet: Barátimhoz). — Mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája! (Pet: Az alföld). Hogy az alma? — ebben ma csak a hogy az állítmány képviselője, s igét nem is gondolunk hozzá. Azt lehetne hinni, hogy eredetileg így hangzott: Hogy kél az alma ? De lehetett így is: Hogy adja az almát ? s a tárgy úgy vesztette el ragját, mint az előbbi pont végén láttuk. S csakugyan azt olvassuk egy 18. századi beszélgetésben: Hogy tuczetjét ? wie teuer das Dutzend ? (KirBesz. 21. — Vö. még: Egy sing bársonyt vehetek den. 1365; hogy esik hát egy fertály? MTolv: Arithm. 81). — L. MHat. 2 : 361. Édes néném, az egészség? (hogy szolgál? Mikes 21. lev.). b) Esküformák: Istenemre ! Lelkemre ! Becsületemre! (t. i. esküszöm, mondom, fogadom). c) Káromkodás: Az angyalát! A Jézusodat! stb. — (Aztán elgyöngült jelentéssel, tréfásan is: Az angyalát ennek a kis lánynak! «Oh, azt az égi angyalképedet!» Du holdes Himmelsangesicht! Dóczi: Faust csal. kiad. 143). — A fenét! d) Állandó szólásforma ez: Soha ilyet! e h. soha se láttam ilyet. Pl, Soha ily katonás leányt (Dug: Szerecs. 1: 423). Soha éltemben oly nagy mi haszna embert (Dug: Pb. 1: 240). A hegedős most megijed s búsan kiált: Soha ilyet! (Phil. Közi. 10: 992). Soha több fát, mint az erdőn, ki egyenes, ki görbe (Közm.). e) Közmondásokban és közmondásos szólásokban;