Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - V. A pelimi nyelvjárás 6

8 MUNKÁCSI BERNÁT. vqydn; vqyqu stb. vqn erős, vqtol erőtlen | oq leány (jái-q testvér) r qm v. qyém, qn v. qyén, qydt \ pü fiú: dual. püyei ; püydn fiai | mö~ föld: m©ra, mön, meydt \ jdi atya: jaim, jciin, jdyát; dat. jután. — Mássalhangzó-csoportban a tővégi r-nek gyöngülése történhetik a lozvai nyelvjárások módjára pótló nyújtással is, pl. kwali kötél: instrum. kwallél | tdri fenyő: tárrém, tdrrén, tdrrdt \ jeri ének : jerrém, j&rrén, jerrát || sas anyai nagybátya: sássém, sdssát (v. ö. éjszvog. kwdW tari\ erV, tő : kwaly-, tary-,ery-; kondai sas, tő : sdsy-). Azonban gyakoribb eset az afféle, melyet az igei prassens y képzőnél tapasztaltunk (v. ö. ójsz. vog. mine'im, mineHn, plur. 3. sz. mine'it, pelimi minéim, minein), pl. pupi bálvány (ójsz. vög. pupi,. tő: pwp%-) : pupeim, pupein, pupát; pupidm, pupian; pupijqu stb. | jani játék (éjsz. vog. jonV, tő: jony-J : janeim, janein *) jandt j •úoli kigyó: noleim, ríolein, nolat \ pqri fűszár (éjsz. vog. pori'): pqreim, pqrein, pqreit; pqridm, pqridn ; pqrijqu stb. \teri daru: plur. nom. tereit || vqni hegyi erdő: vqneim, vqnein, vqnydt. Nyilván az utóbbi tőcsoport analógiájának hatása az i (eredetileg j) tővégnek változása az efféle szókban, mint: jengi szolga (paőoTHHKT,; éjsz. vog. enkaj, kondai Inki szolganö): jengeim, jengein, jengia; jengidm, jengian ; jangijqu | síri kard (ójsz. vog. sirej, . kondai seri) : sireim, síréin, sirat; slridm, slridn; slrijqu stb. || Iqmi szúnyog (éjsz. vog. l'qm-uj): plur. nom. tqmeit. Ezekkel szemben az éjsz. vog. üli lélek, nuli lúczfenyő, rusi rojt stb. efféle szóknak megfelelőleg a pelimiben ilyen alakokat találunk: lé', nxd, rus; birtokosragokkal: lelem, léién, léldt; tmlém, nuldt; rusém,. rusdt stb. A tővégi w szokásos gyöngülésének példái: ndn-jqu morzsa r jqum, jqwén,jqwát\kdu malomkő: sam-kdwé szembogár\jékwé aszszony: jekumjekun, jékwdt \ oqkw nagynéne : oqhum, oqkwdt j qrqkhw pálinka: qrqkhum stb. II. Atőbelsejében mutatkozó gyöngülések: a) a diftongus elváltozásával: lel láb: lailém, lailén, laildt \ tet ruhaújj: *) A gyöngülésnek ilyen módja magyarázza meg az alsó-lozvaiban a jani «játók» szónak egészen különálló és sajátságos ragozási alakját, mely t. i. a következő: janium, janiun, janidt; míg; sori «virág» (éjsz. vog. sori) mellett a megfelelő alakok: sorim,, sorin, soriát.