Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - V. A pelimi nyelvjárás 6

A PELIMI VOGUL NYELVJÁRÁS. 9 taitém, taitén, taitát J mot máj: maitém, mattén, maitát ||peul, pewél falu: pqilém, pailén, pqilát; — b) az orrhang kivetésével és a tőbeli magánhangzó rövidítésével: l'áy szó: Hánghém, l'anghá v. l'enghá j l'éy ék (éjsz. vog, link) : instrum: ténghél \ nay a kelepcze kifeszítő fapeczke: birtokosr. 3. sz. nánghát \ ket sapka: kenlém, kentat | khut háti bátyú: khuntém J kwas karom: kwánsém \ sus bolha: sunsém \ khup hab: khumpát stb. III. Érdekes alakulata a tővégi mássalhangzó-csoportnak mutatkozik az ilyenekben: vulmé «álom» e mellett: (nom.) vutém, tíuimé és nuitém seb, nilmé és nilém nyelv, piímé és piiém ajak, surmé es surém tetőnyílás, khasmé és khasém hagyma | pw/iié és puyén köldök, tarné és tarén réz \ <tol-khönré és i&l-kh&nér a láb térdhajlata (hátul); v. ö. éjsz. vog. ülém, nulém, surém, nelm, pit'mi, puyni. Ez alakok ugyanolyan hangalaki viszonylást tükröznek, mint a régi magyar álmu és a későbbi álom; azonban tekintve szűk terjedtségi körét az elősorolt vogul alakok végső tőhangzóját aligha lehet az ősugor tővégi magánhangzó maradványának tartanunk, hanem inkább a ragozott alakok analógiái hatása alatt (pl. vul'mé-m, vulmé-n) keletkezett új nominativusi fejlemény-alaknak. 2. §. Viszonyragok. 1. Nominativus. — A kettős számban képzője: -ei, pl. vqtém arcz: vatmei, sám szem; sámei, khum férfi: khumei, pü fiú: püyel. A kitei «kettő»> mellett itt is van ekwái «egy», khus ári ekwei huszonegy, vet ári ekwei harminczegy stb.; ellenben jelzőileg: ekw' lü egy ló). — A többes képzője: -í (kötőhangzóval -ét)r pl. met földek, lüt lovak J khumét férfiak, oampét ebek, vujét állatok | tqmeit szúnyogok, tereit darvak stb. (1. 1 §.). 2. A c c u s a t i.v u s. — Kifejezése, mint az éjszaki nyelvjárásban, ragtalan még határozott tárgy esetén is, pl. jáyám tém sámin Vutép ju-tatilám atyánkat, mely felfalta, a nagyszemű ugatót vigyük haza | taut-vul-sup nunk-listé a tüzes üszökdarabot földobta (Vog. Népk. III, 521.) | ti vqr lq>yw mültim körüljárom ezt az erdőt H vuj-ansuy vuj-átüt tárém-vuntésté az «állatöreg» szagát megülte (Vog. Népk. III, 523.). 3. Locativus. —Eagja: -t. Képes használatára példák: vq,r-jü ásérmát tarséti az erdei fa a hidegben fölpattog (flepeBima