Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Kisebb közlések - Simonyi Zsigmond: Alit 5

ESEMÉNY AZ UEÁLALTAJI NYELVÉSZET TERÉN. 5 tanridá q[u]t bulmis a

l[p] bilgá tanfrji uj

u

fur q[ayan ...] =

az égben boldogságot talált vitéz és bölcs ujgur kagán. A mi a feliratoknak nyelvét illeti: minden izében török, kiejtése teljesen illeszkedő, igen közel rokona az ujgurnak, de nem egészen azonos vele. Az ábécze eredetét Thomsen még nem tárgyalja, s a betűket hangértékükkel együtt közölve egyelőre csak arra a hasonlatosságra figyelmeztet, mely e jegyek és a pehlevi ábécze jegyei közt mutatkozik. A megfejtés mindenesetre igen jelentékeny esemény a mi nyelvészetünk terén, s ámbár nem remélhetjük, hogy az orkhoni föliratok a magyar őstörténetről is adnak némi fölvilágosítást, fontosakká teszi őket már az a körülmény, hogy bennük birjuk az urálaltaji nyelvcsaládnak legrégibb nyelvemlókét. Török-tudós honfitársainknak -— ha már az első megfejtés dicsőségétől elestek — nem képzelhetek vonzóbb föladatot, mint ha a közzétett ábécze segítségével most már ők is rajta lesznek, hogy a föliratok tartalma mentül előbb teljesen meg legyen állapítva. (A föliratok kiadásai meg vannak nálunk az akadémiai könyvtárban s a múzeumi régiségtár kézi könyvtárában). U. i. Épen mikor e jelentésemet fölolvastam az Akadémiában, érkezett megHadloff füzete, melyben már is közölve van Thomsen ábóczéje alapján az egyik nagy fölirat. A füzetnek czíme : Die alttürkischen Inschriften der Mongoléi. I. Das Denkmal zu Ehren des Prinzen Kül Tegin. Von W. Radloff. St. Pétersbourg. Imprimerie de l'Académie Impériale des Sciences 1894 4-r, 35 1. — Badloff eredeti jegyeivel és átiratban is közli a föliratot, azonfölül a fordítást is mellékli, s ígéri, hogy utólag szójegyzéket és nyelvtani jegyzeteket fog hozzácsatolni. SIMONYI ZSIGMOND. Alít és urálaltaji társai. Az alít, alejt, alojt ige a, m. vél, tart vminek, 1. NySz. és Tsz. Alakjára nézve lehet műveltető' ige, mint dilit, szállít: De mi az alapszava ? Nyomra vezet a finn olettaa, mely ugyanazt jelenti, pedig nyilván az ole- ,van' ige műveltetője, tehát a. m. ,letetni', azaz mondani v. gondolni, hogy van (vö. halatni: mondani, hogy meghalt, származtatni stb.; 1. Jelent, alapv. 32). — Úgy látszik, az urálaltaji nyelvekben különben is honos ez az észjárás: a mandsuban legalább szintén alítást, vélést jelent a létige műveltető' formája: o-bu-, 1. NyK. XX. 381. —Tehát alojt, *olojt~*volojt a vol- ,van' igéből., SIMONYI ZSIGMOND.