Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Esemény az uralaltaji nyelvészet terén 1

4 SIMONYI ZSIGMOND. előtt meg kellett keresni azokat a tulajdonneveket, melyek a kinai szövegben is szerepelnek. Ezeket sokáig hasztalan kereste, mert mint utólag kiderült, a neveknek nagy része nincsen is meg ama feliratokban. Mégis volt két szó, melyre mindig jobban ráirányult figyelme. Az egyik igen gyakran fordult elő, még pedig olyan kapcsolatokban, melyekről igen valószínű volt, hogy a kánnak czímét fejezik ki; ez a szó olyan betűn végződött, a mit eleve i-nek vélt a megfejtő. Mindez arra következtetésre vezette, hogy az a szó nem egyéb, mint tanri (tengri), mely mind a mongolban, mind a törökben közönséges, és eget, istent jelent. A másik szóról hosszas habozás után azt kellett tartania, hogy ez az egyetlen szó, a melyben a fejedelem neve rejtőzhetik. Ez a név kinai feliratokban, mint már említve volt, KHueh-tifkJ-k'in, és eddig azt hitték, hogy ennek török formája Kök-tigin, vagyis Kök fejedelem (kök = kék; Giogh, a mit Schlegel ir, kevésbbé megfelelő forma). Azonban a szónak harmadik betűje nem egyezett az elsővel és utóbb kiderült, hogy csakugyan nem k hangot jelent, hanem i-et. A név tehát így olvasandó: Kül vagy Köl-tigin, és a kínaiak az i-et elhagyták, mivelhogy náluk szótag végén nem fordul elő. Minthogy e két szóban megvan a t, ü és k betű, könnyű volt megfejteni a türk szót, mi a feliratokban igen gyakran előfordul (= török, a kinai feliratokban Tu-kiué). Ez kétségtelenné tette, hogy a feliratok nyelve török, a mit már eleve lehetett várni a történeti adatok s a szók és nevek alapján, melyek a kinai feliratokban fordulnak elő. Az így megtalált hangértékekkel helyettesítve az illető betűket, mind több meg több szót meg lehetett fejteni és ezek segítségével mind más meg más betűk értékeit meg lehetett állapítani, míg végre az egész ábécze meg volt fejtve. Ma már Thomsen az ő előleges jelentésében (melyet 1893. decz. 15-én terjesztett a dán akadémia elé), teljes határozottsággal kimondja, hogy a betűk értékét és a feliratok legnagyobb részének hangzását és tartalmát megállapította, s közli is az összes betűket hangértókükkel együtt. A megfejtett szövegekből, minthogy még sok apróság nem egészen világos, csak egynéhány kifejezést közöl a szerző : kök tanri = kék ég, jayiz jir, barna föld; tánritág tánridd bolmis türk bilgá qayan a mennyhez hasonló (vagy isteni), az égben volt bölcs török kagán ;