Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

KOMBINÁLT MŰVELTETŐ ÉS MOZZANATOS IGEKÉPZÉS. 437 zük, mivel átnemható ige mellé függenek. Eredetüket azonban leghelyesebben úgy érthetjük meg, ha a rokon származású accusativusszal kiegészítjük az illető névmásokat, mint már idéztük: síuatok siuast riuast. Nevezhetnők ezt elliptikus belső' tárgynak ; a mondottakat persze úgy értve, hogy ez csak megindítója volt a később analogice elterjedt nyelvszokásnak. Hasonló a latinban az acc. adverbialis számos átnemható, különösen lelki állapotot s mondást jelentő igéknél pl. id laetor, hoc gaudco, ülud glorior, dulce ridere, lucidum fulgere, infanda furere, tristia idulare stb. Menge II. 22. Visszatérve tárgyunkra: böfög természetesen átnemható, s így használja Fal. már párját is : böffent gyomrotok NU. 309. Bó'get tárgygyal: így bőgeti szavát NySz. Az ágyukat szüntelen bőgették Kónyi: HKom. 166. (vö. Bőgnek az ágyúk. NySz.). Virít, virul. Mindenesetre nevezetes jelenség, hogy a NySz-ban a most általános virít csak egy példával szerepel s ez isJ3zD. MVir.ból Tal.ó, megvirul egermino értelemben előfordul ErdyC. 437 b. különben szintén nincs rá példa. Műveltető képzője szintén valamely lappangó objektumra mutat. Érdekes analoghk kétségtelenül műveltető képzős igékkel: Hol letevék a költő hamvait Szegfű demutka illatozva nyit Tompa I. 79 Sírján kihajt a leszúrt fűzfakaró uo. 180. Jeles adat még a konyit, melyet Simonyi szintén a mozzanatosak közé számít. Egyszármazású vele konya dependens pl. konya fülű NySz. Konyít világosan a konyul műveltető párja vö. MUgSzt. Azonban a mi szempontunkból érdekes, mit mond róla a NSzt. A szilaj ló fülét, farkát ko nyítj a. Néha tárgy eset nélkül is használják pl. konyít a ló, fülét hátra eresztvén, mikor rúgni akar. Konyít hozzá: pártjára hajló Nyr. III. 540 a. m. hozzáhajlik, ill. hajlítja magát. Most jelenti még: valamihez egy keveset érteni. (Szinyén, Somogym. kont, konyít: ráhúz, ráüt Nyr. XVII. 287.) Bólint (bóllint, bollant TSz.) ok nélkül vétetik átnemhatónak. (•Alomtól, ülés vagy állás közben, elnyomatván,/^ lehajtja,fejével biczczent mondja a NSzt. vö. Bókol nicken NySz: bóktat a ló, mikor melege van; bókkot hajtok: fej eme t fel s lefelé emelgetem TSz. Hasonló: biczent vö. bicze: sánta; biczeg: sántít; — gyökkent: 1. úgy menni, mint a sánta, 2. a szekérbe szunyókálva elejteni a fejét. TSz. Megemlítendő: biczköl: szundikál; tehát fejét hajtogatva bóbiskol. így érthető meg: szundit, szundikál is. Egyik sincs meg a NySz.-ban, tehát úgy látszik újabb fejlődés. Lehet szunnyítból consopio MA. a perdít, indít s hasonlók mintájára, különösen minthogy szunnyadik is létezik NySz.