Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

KOMBINÁLT MŰVELTETŐ ÉS MOZZANATOS IGEKÉPZÉS. 435 sat vgy^iuölti vala Bora: Ének. 508. vö. mise-üvöltő Thaly VE. I. 86. Egyúttal láthatni, hogy * sivolt * sivalt (vö. sivalkodik, sivalkozik) a rokon értelmű üvölt, ivölt hatása folytán változtatta meg hangrendjét. A székelységben még létezik is sivol: A verebek összegyűlve sivolnak Kriza. E szerint tehát: Sűvöltik az istentelen gonozt, a. m. sivoltják, a. a. megszólják. (Sivol h. zsibol is mondják [u. o.] s ehhez a tőhöz tartozik zsibong is vö. zsibajkodni: sivalkodni TSz.) Hogy kiált is gyakran objektummal használtatik, ismeretes. Érdekes példa mégis: Itt a hajnalt nem kakas kiáltja Tompa I. 110. Az eddigiek megmagyarázzák sikolt igét, mely nem egyéb, mint sivol-t *sivkolt (v. ö. rikolt) mása. Ebből is később lett sikít. Sikont (rikont) csak Kónyinál van; de sivan: ijedtében élesen kiált, ismeri a TSz. Mindez, a mit itt elmondtunk a sí származékairól, teljesen illik a rí származókaira: rikolt, rikít, rikkant (rikkontás NySz.) is. Ugyanezen okokból tehát, mint emezek, kapták műveltető képzőjüket a következő szólást vagy kiáltást jelentő igék: kiált, üvölt, ordít, visít (s kukorít isHelt: Mes. 239.262.). Ide sorolandó : sápít: klagen, így csak néhány példával a XVII. századból; helyette régibb s elterjedt sápolodik, sápolkodik NySz. sápódik, sápékodik TSz. Krizánál: sipít, sipánkodik (sipákol TSz. vö. csiápol, siápol TSz.), a miből egyrészt azt lehet következtetni, hogy hozzávaló sopánkodik vö. Asszonyi módon sopánkodó, sápétó Com: Jan. 196. (Ez a példa a NySz.-ban nincs meg a sápít czímszó alatt); másrészt, hogy talán valamennyien a siv- tőnek a rokonai (a hangrendre vonatkozólag vö. sejdít: sajdít). Ide venném még nyerít, hurít (hurol, hurogai), melyeknek amazokkal részben közös jelentésük van, a mennyiben valami kiáltás félét jelentenek. A mondottak felvilágosítására szolgálhatnak a most következő nagyszámú példák. Ezek mindnyájan szólásfélét jelentenek, használatukban átnemhatók, de alakjuk átható s tárgyuk maga a saját tartalmuk. Tehát valóságos belső tárgyuk van, s nagy számuk könynyen hihetővé teszi, hogy az eddig tárgyaltaknál csakugyan helyes volt föltételezni a lappangó belső tárgyat. Említett példáink (a hol nincs idézet a NySz. TSz. MTSz. a forrás; a római számok a Nyelvőr egyes köteteit jelölik): Aágat, abajgat \ beteget: bel-bel szóval ringatva altat MTSz. vö. belbelni TSz. De figyelemre méltó Pázm. Kai. 417. az gonosz bölcsőben belegetett bélyeges próféta továbbá Bal : Csisk. 33. néha rengetesre, néha belegetésre osztiatoc a io órákat, végre MTSz. bellő: bölcső. Búgat: pchreien PPB. de vö. búgatnak a nagy haranggal Nyr. XVII. 425. buhugat: henlen | cugat culálgat: indulásra nógat, cupogat, cuppant, csáforít: szájaskodik : cságat Kriza, csahít: ugat a kutya vagy a róka XIX. 142. csáligat, csartat: zörög, csatit (vö. csatéz XI. 188. csaté-paté NySz 28*