Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

4-34 SZILASI MÓEICZ. fújják, fiaik úgy ropják. Mikes. (Arany: tánczot ropnak) id. Lehr Nyr. III. 214. Ehhez vö. lejt, a melyről alább lesz szó. Gyönyörű: titkon szerelmeskedik; a legény a leánynyal kedves időtöltésben van. TSz. Tehát a. m. gyönyörködik, se deleetat. Érdekes csorgató TSz. rendesen csorgó, csurgó. A lappangó objektum a víz volna. Hasonló favágító: favágó h. (Nyr. V. 425.) Egyúttal jelentésbeli külömböztetósre (Differenzierung) is alkalmassá válik, a mennyiben favágító a helyet, (Nyr. VI. 325) favágó a személyt jelenti. Ebből vonhatták el a Simonyi idézte vágít igét. Az ilyenek, azt lehetne mondani, kétszeresen absolute használtatnak. T. i. nemcsak a tárgy, hanem a cselekvő alany is lappangásba jut. így pl. csúsztató, az a hely vagy gépely, a hol valaki fát csúsztat; de lehet, hogy ugyanott a fa magától csúszik lefelé, ám azért mégis csúsztató. így áztó Nyr. XV. 214 az a víz, melyben kendert „áztatnak, vagy a melyben a kender ázik, ázni szokott. Okör-itó, a hol az ökröt itatják, vaay a hol, a mi! ől iszik. így kell magyarázni s érteni ütő, fektő, átó hely (vö. álltit) a melyekről Simonyi azt hiszi, hogy mozzanatos képzőjűek. Vö. még: gurgatuó: henger Nyr. V. 425, lélekvesztőBalásfi; vontató ló, kötél, a melylyel vontatnak valamit, de értik úgy is, hogy olyan ló vagy kötél, mely von valamit f?tb. Együtt tárgyalhatjuk ezen synonymákat sivít, sikít, rikít, sápít, sipít, sípákol Nyr. XV. 381, sivalló lelök Nyr. XIV. 230, csivalló Nyr. IX. 230. Kezdhetjük azon, hogy a régi nyelvben csak sivölt, süvölt fordul elő, a miből világos, hogy sivít újabb képződés a sivöltbői. (Sítás idéztetik Apoll. 3; de sehogyse értem, hogy vonódott volna ez össze sivítás-hól. Talán csak hibás idézet sívás vagy sírás helyett?) Azonban süvölt még kimutathat valóságos objektumot is : Süvőltik es sziszegetik a tőb népek ésboszantiák az istentelen gonozt Mel: Jób. 64. Lám sebes sólymot is kézre süvöltheti Zrínyi II. 108. Ilyen példákban tehát igazolt az átható -t képző használata. Valamint ebben is még: Süuöltenek rayta Kár: Bibi. I. 528. Azonban igazolt puszta intransitiv jelentésében is a -t képző, nemcsak azért, mert a cselekvés az alanyban megy végbe, tehát a lappangó visszaható névmás miatt, hanem mivel az úgynevezett belső tárgyat is hozzá szokták gondolni. Mint a latin nyelvben nagyon el van terjedve a pugnam pugnare, facinus facere, vitám vivere a magyarban is megvan a hasonló: kiabálást csap; üvöltést tesz, csinál. Mintha mondanók: süvöltést süvölt, üvöltést üvölt, kiáltást kiált mint Born: Pród. 78 siuatok siuast riuast vö. fogadást fogad; halált halsz stb.(P. Thewrewk E. Figura etym. Nyr. III. 386.) Üvölt, ivóit is előfordul belső objektummal pl. Ezt (t. i. ezt az üvöltést) ivSltse BMK. II. 287. Szent Palnac monda-